Lapszemle, 1928. február

1928-02-14 [1335]

választásokon. A németek már arra sem tartják érdemesnek,hogy a locarnói paktum életképessége fölött disputáljanak,mert legyen az; holt vagy élő , az ő számukra nem jelent sem kötelezettséget

s sem irányvonalat. Berlinben elegendőnek, tekintik , hogy a Szajnapartján néhánynan higyjenek, vagy ugy tegyenek,mintha hinnének a locarnói szellem sokatérő erejében • Stresemann,aki szavaiban pacifista és ab. feltalálta azt a taktikát miképpen kell meglazítani a kapcsokat: az alleáltak között, azt is felfledezte^ hogy Locarnő az ő kezében a legjobb reszeli .amivel szétreszelgetheti a Versaillesben egyébként is nagyon rosszul összeforrasztott alleált blokkot* A cikkiió természetesnek is tartja, hogy ez az ideálisan elgondolt és locarnoban megkeresztelt békegondolat Franciaország és Németország között nem jelent biztosítékot további revanche-gondólatokkal szemben. A két nemzet már időtlen-idők őta riváliskánt áll"' egymással szemközt és a folyton megújuló küzdelmekben, hol egyik hol másik marad alul. A németek akik a locarnói szőlőlugas árnyékában politikai megértest és gazdasági szövetséget ígérnek Franciaországnak, kérdés , vájjon többet érnek-e mint barátok, azoknál a németeknél, akik ma nekünk ajánlanak fel katonai kooperációs terveket - b5rdi a cikkiró. Azok a nem keresett és nem is óhajtott németországi barátok akiknek nevében legutóbb Freitag-Loringhoven német nacionalista képviselő beszélt és támadta hevesen Strsssma&t^sátba akarja dobni a hipokrita és semmit nem érő locarnói politikát s ennek helyébe Franciaország ellenségeihez való közeledést óhajt, ezek között is elsősorban italiahoz. &z a képviselő semmi esetre