Lapszemle, 1928. január
1928-01-19 [1334]
den körülmények között kiUrt Bethlen miniszterelnök mellett. A "Budapesti Hirlap" most ráautat, hogy egy állitólagos haimadik aj frakciórel is szó esett és pedig a Faikas Géza körül töirárult agrárblokk » amelyról Farkas Géza maga is kijelenti, hogy nincsen semmiféle frakció jelentősége. Almássy László az egységes párt elnöke hangsúlyozza, hogy pártbomlásról ós általában kulisszák mögötti harcokról, elégedetlenségről szó sincsen, azonban az eüöki tanács legutóbbi határozatának megvilágitásáia kerül sor s a csütörtöki pártórtekezleten hangsúlyozni fogják, hogy a képviselők működését az elnöki tanács nan akarja korlátozni, csak azt kéri, hogy kardinális politikai kérdésekben a párttagok tartózkodjanak olyan nyilatkozatoktól, amelyek elvi jelentőségűek ós szembenállanak a párt programmjávai,-Bud János távozásának hirét magaa pénzügyminiszter cáfolta meg a képviselőház folyosóján, amint azt a "Budapesti Hirlap" közli. A baloldali lapok is megáll api tják, hogy a kormánypárt sokat emlegetett frakcióinak szerdai összejövetele* elmaradt minden politikai nyilatkozat vagy állásfoglalás ós egyelőre ugy a centrum, mint a kisgazdák, valamint a Kállay^féle librálisek néma felsorakozásban várják Bethlen miniszterelnök csütörtöki nyilatkozatát Berky Gyula a "Pesti Napló" vezetőhelyén "A gyógyulás ut>" cimü cikklben\zt"hangoztatja, hogy a gyógyulás erdekében meg kell változni a párt az államigazgatás szellemének, szerinte az a ba j,hogy az egysége 3 pátnak nincs szervezeti szabályzata s a párt nagy része nem siermi az 1922. februárjában alkotott pártprogrammot, szerinte az elnöki tanács legutóbbi határoata alkotmányellenes, ezt hatályon kivül kell helyezni. SnLókezetbe idézi, hogy az egységes párt eredeti programmja nemzeti irányban konzervativ, gazdasági ós szociális irányban haladó, szellemében pedig népies. Hansguylózza, hogy az 1922-es pregraramban benne van az általános titkos választójog, a trianoni béke revíziója, a sajtószabadság* addig a mértókigj, hogy hazudni nem szabad, de az igazat meg kell irni, ha az nem érinti nagy egyetemes érdekeket*