Lapszemle, 1928. január

1928-01-26 [1334]

nek mutatkozik. Mindenesetre óriási ellentétben ssn azzal a hangulat tál, amelyet Avarescu bukása ut<in a Bratianu Jonel kormány uralomra jutása alakított ki* Akkor ugyanis néhány heves liberális annyira ragadtatta magát, hogy még azt sem tudta meglmlönböztetni mi a különbség a párt érdekek és a nemzetközi kapcsolatok érdekei között és azzal az elvakult igyekezettel, hogy mindent lebecsméieljénét.amit Avarescuék csináltak valósággal ellentétben kerültek az ország érdekeivel* A cikkiró azonban nem akar időt vesztegetni annak megvizsgálásával, hogy mik voltak az okai annak a liberális pártpolitikai elrugaszkodásnak, hanem most már inkább megelégedéssel akarja konstatálni

t a jelent5s román hangúk átváltozást. Kétségtelennek: tartja, hogy ebben sok érdeme van Nicola Titulescunaky illetve az ő körültakin tó külpolitikájának* A cikk további részében rövid képet ad Titulescu politikai és államférfiúi egyén is ég írói ás szerepléséről, kiemelve, hogy ő a büszkén tekinti magát Take Jonescu/román politika nagymestere tanítványának és az ó munkája folytatójának, ^ppen ugy mint Take Jonesu, ő is elháritja magától a balkáni politika ismert fogásait és szisáémáit. Nem mutat senmi hajlandóságot a soviniszta és nagyzoló mentalitás iránt. Az elhunyt liberáls diktátor Bratianu nemannyira munkatársat keresett és talált Titulescuban, mint inkább megment tőt* Az ő közreműködése a kormányzatban nemcsak értékes,hanem nélkülözhetetlen is volt. Az érdemek nagyrésze illeti meg őt abban a munkában, amellyel a szerencsétlen gazdasági és pénzügyi viszonyok között tengődő Romániát ujjáépite tték s az ő segítségével ütötték nyélbe azokat a külföldi kölcsön ügyleteket, amelyek más diplomatáknak