Lapszemle, 1927. december

1927-12-22 [1333]

speciálisan erre a célra alakuló nemzetközi konferenciát hívjanak öszsze, amelynek kizárólagos feladata a magyar probléma megoldása lenne. Nobre de Mello második cikke Csonkamagyarországról s a Dunamenti béke bizonytalanságáról,-A "Budapesti Hirlap" mai számában közli Nobre de Mello Portugália volt külügyminiszterének második cikkét, amelyben rámutat, hogy ma már kétségtelen, hogy KÖzópeurópa politikai egyensulya, amelyről váltig hirdették, hogy a népek önrendelkezési jogának wilsoni elve szerint szabadon alakult ki, csak mesterségesen és nagy nehézségek között tartható fenn* Ennek az állapotnak stabilizá lására alakult az erőszaknak és az elnyomásnak egyik eszköze a kisentente, amely állandóan riasztott állapotban., sőt mondhatni moblizálva van. Ma már talán a kisentente államfórfiai is azt képzelik maguktól, hogy nem volt-e téves az ő tüzetookádó provokativ magatartásuk, 3 talán hasznosabb lett volna rájuk nézve, ha a Népszövetség "egyenesen magáévá tette volna azt a kérdést, vájjon a status quo fenntartható-e. Majd rámutat^, hogy Franciaország ós Olaszország majdnem annyira érdekelve vannak a Duna-menti béke fenntartásában mint az utódállamok^ r

ámtat az Anschluss-probléma megoldás felé aaló közeledésére, másrészt Magyarorszg problémajára, amely erősen a valóság arányait kezdi magára ölteni* Rámutat a Rothermere-akció jelentőségére s arra,, hogy az egész világ kezdi meghallani a magyar panaszokat. Hangsúlyozza? hogy Magyarország homogén nemzetamelynek barátsága értékkel birhat ( s Mussolini már közeledett Magyarországhoz. Rothermere- Lord akciója óta pedig Angliában megalakult a magyarbarát képviselők csoportja* ami pedig Franciaországot illeti, rámutat, hogy jóllehet Franciaország a kisentente szövetségese, mégis a probléma békés megoldását szeretné. Itt aztán utal a Palóologue-jegyzék körül támadt hirlapi polémiára és megállapítja, hogy aki tud olvasni a sorok között éa ismeri a diplomácia