Lapszemle, 1927. december

1927-12-17 [1333]

teremtsenek. Tudjuk azt is, hogy sanyargatnak egyes magyar embereket* akik fajukat, kultúrájukat nem akarják megtagadni. Arai a békerevizió kérdését illeti Bethlen miniszterelnök figyelmezteti a közvéleményt^ hogy az igazság önmagában csak az egyik előfeltétele a revíziónak,, aminek megvalósulásához szükséges az általa nos külpolitikai atmoszféra megváltozása^ Bizonyos idővel eljutunk oda„ hogy a revízió gondolatát felvethetjük, hiszen külpolitikai helyzetünk ma lényegesen jobb mint néhány évvel ezelőtt. Walko Lajos külügyminiszter ezután refelektált Gömbös Gyulának a Seipel-féle nyilatkozat ügyében tett kérdésére.

1 Walko külügyminiszter le kívánja szögezni, hogy sem a miniszterelnök részéről, sem s ő részéről, sem más felelős tényező részéről nem hangzott el olyan kijelentés,, amely Nyugatmagyarországról való végleges lemondást foglalna magában. Álláspontunk seramiben sem változott meg. Vizsgálat alá vettük, mire vonatkoztathatta Seipel kancellár azt a nyilatkozatát, amely szerint a magyar kormány hivatalosan kijelentette volna, hogy a magyarosztrák határ kérdését véglegesen tisztázottnak tekinti. Valószínűnek látszik, hogy akancellár nyilatkozata annak az év elején elhangzott beszédnek a következményeire vezethető vissza* amelyben a Burgenland egyik tisztviselője igényt támasztott Sopronra, ami ellen a magyar kormány tiltakozott az osztrák kormánynál. A kancellár és bécsi követünk között erre vonatkozóan lefolyt beszélgetések során szóbakerült az is, hogy az osztrák parlamentben egyes képviselők abban az időben araagyar határ mentén észlelt állítólagos magyar mozgolódásokra hívták fel a figyelmet. Mivel Sopron helyzetét illetően a velencei egyezmény rendelkezéseire történt hivatkozás,, nyilván ez keltette a kancellárban azt a hitét, amelyben beszédében kifejezést adott. Az osztrák kancel-^ lár kijelentését nem kívántuk kifejezetten cáfolni, tekintettel jó