Lapszemle, 1927. december

1927-12-09 [1333]

éa ezáltal adva van az inkompatibilitás ténye, azaz a ma©-ar koronának az összes előbbi habsburgi koronákkal való összeférhet le nsége. Mig a legitimisták tétele a koronát mint örökölt javat kezeli, mig a szabadkirályválasztók valami népszavazás-félére törekszenek a fölött, hogy ki legyen az a személy, amely a jövőben a koronát viselje, addig Bethlen tétele ugy szólj hogy sem a legitimista, sem a királyválasztó magyarázat nera felel meg a magyar jogfelffisnak, hanem hogy a kormány az országgyűlésnek, mint egyedüli illetékes fórumnak vagy az elhunyt király legidősebb fiának vi sszahivasát , vagy egy másik hercegnek meghivatását javasolhatja^ ez a kormányjavaslat személyileg bizonyára attól fog függni, vájjon megfelel-e a korona jövendőbeli viselője a magyar szentháromság felt ét eleinek $ elismeri-e az uj jogfolytonosságot és az uj inkompatibilitást , valamint megfelel-e az integritás megóvása, illetve visszanyerése külpolitikai felt ételeinek. Bethlennek e tétele által a kormány, azaz ebben az esetben a többségi párt és an" nak vezére, Bethlen gróf maga nemosak a nemzet akaratának végrehajtó szervévé, hanem szinte a legimizmus vagy szabad királyválasztásra vonatkozó összes különböző felfogások fölötti döntőbíróvá lesz. A magyarság tömege sohasem volt a német vazallus-hűség értelmében királyhű', azonban, a koronához hűs, a magyar tömege nem gondolkodik monarchikusán a korona viselőinek értelmében, hanem a szimbolikusan és határidő nélkül továbbható Szent István korona érteimében, Serédi páternek esztergomi érsekké és Magyarország nercegpri másává tört ónt ki nevezésánea a külföldi sajtóban különböző megjegyzéseket fűztek, amelyek az uj prímást aaszolut 1 égitimi3t ává bélyegeztek és azt akarják ráfogni, hogy koronázási jogát nem fogja másképen igénybe venni, mint °ttó herceggel szemben. A "Ki rálykéröós és Vatikán" kedvelt témájára vonatkozóan ezzel szemben kétségtelenül az áll, hogy a Szentszék semmiképen sem akar beavatkozni a magyarságnak e ^belügyébe és álláafox •