Lapszemle, 1927. december

1927-12-29 [1333]

egyszerűen nincsenek: népkisebbségei. Hiszen igaz , igy is lenne a legjobb, csakhogy az emberi haladás nem hallgathat mntlig a disz-hazaf iákra* Ha tehát továbbra is ugyanezen politikai pártok kezében marad a rcmán közélat irényitása, ugy legelsősorban el keXl ismarni a romániai népkisebbségek reális létezési s ennek a tánjnek át kell mennie a politikai rendszer köz tudatába, hogy ne lehessen majd egyszerűen átsiklani rajta három frázissal

5

holmi banális soviniszta szónoklatokkal, sempedig miniszteri hazugságok kai* Hiszen egyenest bizarr, hogy ez a politikai rendszer, tálén mert valahogyan mégis érezte egyes népkisebbségek jelenlétét^ megalkotott a kisebbségek számára egy külön államtitkárságot, amely azonban mindenféle lehetséges mással foglalkozott, éppen csak aszal nenig ami magukat )a népkisebbságeket érintette volna* A kellő komolyság és a valódi képesség hiánya, tehát a bizantini ravaszság a kisebbségi problémát illetően is kiütközött a rcmán állampolitika részéről* ^mda amilyen nehéz a helyzete a kisebbségi probléma tekintetében a román államnak, éppen olyan nehéz a helyzete a harmadik faktornak, a magyar kisebbségnek is* A magyar nép ugyanis a tüzes nacionalizmus szellemében lett nevelve. Kern is lehat igaziban tagadni, hogy az 5 ezeréves multat itt iíuropa közepén, mindennapi rokonság nélkül, csakugyan jogalapot adtak neki a nemzeti önérzethez,; Igy magérthető az is, hogy az 1918-as összeomlása a magyar államnak valósággal katasztrófát jelentett a magyar nép számárai amilyen katasztrófa a történelemben még csak egyetlenegy volt. Mohács. Lélektani szempontból tehát