Lapszemle, 1927. december

1927-12-27 [1333]

lia varázsa nyűgözte és igy ők sem avatkoztak a Duna-völgyének kialakulásába és nem veszélyeztették a mi függetlenségünket* Az Anjou-ház kihalása után, azonban a gyenge Jagellókkal elvesztettük az erőt, amely képessé tett volna bennünket a feltámadó török hatalommal szemben való ellentállásra s szerinte ösztönszerűleg találta el a nemzet, a helyes orientálódást a Habsburgok felé s a szerinte a török küzdelmek idején egyedül Martinuzzinak veit jelentősebb külpolitikai koncepcióját amelyet azonban megvalósítani nem tudott, Rákóczi szabadságharcának bukása után pedig a magyar nemzet teljes politikai és iskolai izoláltságba süllyedt, sem 'Szénhényinek, sem Deáknak nem volt fltámbavehető külpolitikai konoepciója, Kossuth Lajos, külpolitikája nem a létében biztositott Magyarország külpolitikája volt, hanem a Habsburgok megdöntésére alkalmas külpolitika . Rámutat arra, hogy a mult század folyamán egyedül Andrássy Gyula gróf találta meg a helyes külpolitikai irányt, ami pedig a világháborús külpolitikai alakulást illeti, rámutat, hogy a magyar nemzet ösztönösen ragaszkodott a német szövetséghez, de azon volt, hogy ez a politika ne fajuljon agresszivitássá. Az összeomlás után, ma ott állunk, ahol a mohácsi vész után s most főfaladat a nemzetei külpolitikai megértésre nevelni, hogy az összes szellemi erőket a külpolitika- szolgálatába állithassuk*A magyar-román birtokperok történatét egy terjedelmi*, cikkben foglalja össze a "Nemzeti Újság* karácsonyi számában, kiemelve, hogy Magyarország nem kegyet éa méltányosságot, hanem a nemzetközi jog szabályainak az érvényesitését követeli, ismerteti a magyar közvetitő javaslat részleteit s rámutat, hogy a Népszövetség Tanács, amikor nem mer dönteni, a Népszövetség tekintélyét veszélyezteti, s rámutat arra j is, hogy a világ jogász tekintélyei máris a döntőbíráskodás és a Népszó* vétség csődjét, hirdetik, ha a Sópazüvatség Tanácsa a vitathatatlan ma?