Lapszemle, 1927. december

1927-12-24 [1333]

aigi képvi se letek vezetőivel megbeszélést folytatott Keletporosz-crszág és Kőnigsberg *ároe különböző kérdéseiről* Sgy banketten a hozz* intézett beszédre Stresemann mindenekelőtt azt hargsulyozta,, hegy a takarékosság; az az egyedüli eszköz, amely Németországét súlyos viszonyaiból kivezetheti* A prolet arizilt ak száma manapság a német nép többségét képezi. Nincsenek már olyan vagyonaink - ugy" mond - amelyek az egyes egyénnek megengedik, hogy kényelmes ^élst et folytasson. Ha tehát nekem, mint külügyminiszternek az a kötelességem, hogy ezt a helyzetet kifelé képviseljem és követeljem, hogy a Dawes -szakvélemény szaksait teljesitsék, hogy a német nép élethelyzete egyenlő legyen a mm népekével, akkor ha valóban szegények vagyunk, nem szabad kifelé azt a látszatot keltenünk, mintha gazdag nép volnánk. Én a Né-wtország és Lengyelország közötti tárgyalásodat e<sy kereskedelmi szsrződés érdekében ismét megindítottam és teljes egyetértésre találtam a kabinetben képvitelt pártoknál, hogy e kérdéssel szemben pozitiv a beállit-ásunk és hogy mi akarjuk a k sreskedelmi szerződést, ha az ésszerű alapon j ön létre, Már Liegnitzben utaltam arra, hogy a nehézségek abban rejlenek, hogy Lengyelország egyszer ne legyen érdekelt agrárt ermékek kivit el «b en, amelyekből önmagunknak elegendőnk van^ másrészt hogy e tárgyalások" nál egészen különös módon kell megfontol óvá tenni Keletporoszország helyzetét. Ilyen szempontok alatt indíttattak meg a tárgyalások. Nem létezik olyan ember Németországon, akinek az volna a szándéka, hogy olyan szerződést kössön, amelynél német érdekek felál" doatatnak. Hogy milyen uton halad ebben az ember, az a módszer dol" ga. Azonban abban teljesen megegyeztünk, hogy a mostani időben , a melyben a német mezőgazdaságnak milliárxps veszteségekkel kell számolnia, amelyben sok ember elűzetett birtokáról, mintabirtokairól„ ne olyan politikát űzzünk, auely ezt a fejlődést valahogyan győreitaná ezt a fejlődést, hanem csak egy olyant, amely annak véget vet. Aj e-