Lapszemle, 1927. november

1927-11-15 [1332]

néhány hónap elmultával, de azóta, évek óta napról-napra elhalasztják a oiróségi tárgyalást, nehogy még esetleg azt hihessek a magyarok, hogy tisztességes románok is léteznek. Minden prefektus változáskor is rettenti zavar van e megyékben, ugy hogy a sikkasztáson, csalásén és visszaélésen kivul, mint valami dekrativ jelenség az ilyen zavaros intézkedések jellemeznek minket a legjoboan. A román hatérmen ti telepi tésekrŐl vezérci&icezik a Cuvantul 12, kiindulva e román telepes parasztok szomorú helyzetének a szemlében már ismételten ismertetett példáiból.íízek alapján a következő konklúziókra jut: k telepesek nagy nyomoruságának nincs más hivatása ezidőszérint, mint hogy a népkisebbségeink és a szomszédos népek számára tanúbizonyságot tegyen a mi országink oelscv zsiváhyságáról. Sem a kisebDségi egyénnek, sem a kiilföldinak nem szükséges egész a ország Delsejébe jönnie, hogy lássa kik vagyunk és milyenek vagyunk, isdnden szégyenkezés nélkül feltárjuk neki már a végeken a mi közéleti koncepcióink pusztító sebeit. A Bánságba az ottani népki se bőségek ellensúlyozására hozott román telepesek olyan nyomorúságos nslyzetbe jutottak, hogy maguk e uépki se bőségek könyörültem: meg rajtuk és segitették őketf fiz alapos*fricska volt a román kormány orrára* Fersze elhallgattak és elfeledték az egészet s az egész ma is továbD tart. A határmenti etai'ákai bástyák helyett majd nemzeti temetői

1

^ lesznek s a román telepesek koldus módjára íogiak ajándékért jámi a kiseo ősegekhez, amelyeknek az e}nemzetLemtóse végett küldték pedig oda őket.