Lapszemle, 1927. november

1927-11-12 [1332]

és külső politikáját kfogásolja, még pedig alaptalanul, a "Merre halad Magyarország" cimü cikkben foglalt kritika nézetem szerint a legigaztalánabbak egyike. Az a szemrehányás, hogy Magyarország min" den irányban barát ok öt és az idegen államokkal barátságos kapcsolatot keres, arai állit ÓLag nyugtalanságra adhat okot, ez minden tárgyf lagosan gondolkodó számára nem szemrehányás, vagy legalább is nem szabadna annak lennie, De az a körülmény, hogy a kicsiny, a háború ós béke által gyengített Magyarország barátokat keres s ha azokat megtalálja, hozzájuk minden politikai és gazdasági kapcsolatban hü mar ad s ez a legjobb bSzonyitók arra, hogy a békét akarja és hogy talpraállá sara békés eszközökkel törekszik* A magyar kormánynak azok ból a fáradozásaiból, hogy nagy és kis államokkal jé viszonyba kivan j\t nij bizonnyal inkább azt a következtetést lehet levonni, hogy ezáltal megnyugvás keletkezhet Európának ebben a részében, semmint az ellenkezőjét, - mint ahogy a "Neue íreie Presse" hasábjain történt.. És igy a képet megtartva, arra a felvetett kérdésre: merre halad Magyarcrszag? - bízvást lehet ezt felelni: haladunk egy kikötő felé, amely minden béke érdek megóvása mellett biztosítja Magyarország gazdasági és kulturális fejlődéaét , megadja az országnak emel" kadósót, békés eszközökkel és visszaszerezheti nekünk Suropában becsült pozíciónkat. Reméljük is, hogy fáradhatatlan munkával és az igazságszerető államok loyalis támogatásával ezt a kikötőt el i s fog juk érni.* A "Budapesti Hirlap" ehhez még hozzáteszi, hogy a külügyminiszter előkelő, de határozott visszautasításán kivül a magyar közvéleménynek is van megjegyezni valója. Ilyen éles ós rosszhiszemű támadás még a volt ellenséges sajtóban is régóta hangzott el, ahol aránylag ellanyhult a Magyarország elleni rágalomhadjárat s