Lapszemle, 1927. november

1927-11-26 [1332]

német testvéreikhez a déltiroli németeket, loni Rothermere talán hajlandó volna ezt kihagyni a maga követeléseinek sorából, de Lloyd Georg vájjon kihagyhatná-e. Kérdezi, hogy hajlandó-e a magyar kórdós fid vetésével Olaszországot, Lengyelországot és a kisententeot provokálni. Majd az angol-francia viszony felemlitése után arra a-következtetésre jut, hogy a száraz tényállás az, hogy ameddig csak Amerika e»jét nem áll módunkban felhasználni azoknak a szerződéseknek a revíziója érdeké ben, amelyeket úgyis csak Amerika hatalmának tilson elnök által alkal mázott ereje volt képes Európára kényszeríteni* gondolni sem lehet egy békés revizió lehetőségére, és különösen nem Magyarország és szomszédai esetében. Majd annak elismerése után, hogy az angol politikai hatalomban való döntőszerep előbb-utóbb ismét a Lloyd George kezébe fog jutni s talán már a legközelebbi választásokon rábizzák a döntőbíró szerepét a konzervatív és szocialista mérkőzésben, figyelmezteti Lloyd Georgeot, hogy türtőztesse magét és vigyázzon ne keltsen beválthatlan reményeket Magyarország és Németország lelkében, aminek csak kellemetlen csalódás lehet a vége. Az ol asz-albán szövetség jelent őségét-illetőleg a "Budapesti Hirlap" rámutat, hogy meglepő momentum a kölcsönös megállapodást nyujnyílt tő szerződés/formája, ebben üt el feltűnően az óvatosan megszövegezett fiancia-jugoszláv szerződéstől. Közzététele az utóbbi szerződés aláírását pontosan 14 nappal követte ós ezért érzi ugy Franciaország mint Jugoszlávia, hogy félreérthetetlen válasz a franci a-jugoszláv szerződésre* Amennyire megszokott, hogy a francia-jugoszlav szerzőéés megkötését a szerződő felek békés aktusnak nyilvánították és fennakadtak azon, hogy az olasz közvélemény éppenséggel nem valami barátságos gesztust látott benne éppen olyan kevéssé meglepő, ha most a francia sajtő a revanche-gondolatot emlegeti. Ezzel szemben az olasz kommentárok szárazon megál lapítják, hogy az olasz-albán szövetségi szerződés