Lapszemle, 1927. október

1927-10-21 [1331]

amit most szintén kisajátítottak. A szobanforgó te mist két utca hosszán terült ©^mégpedig mint b elterül et, lé vén az egész terület csupa kert és awSlló. Eddig a román hatóságok is elismerték, hogy e kertek és szellők belsőségnek számítanak, ez állapítható meg különben a telekkönyvből is, tehát kisajátításról nem lehetett szó. egyszerre azonban kijelentette az agrártanáiss, hogy házhelyekre van szükség és attól a perctől kezdve ezek a belsőségek külsőségekké váltak, amelyeket nyomban ki is sajátítottak. Hogy milyen törvényszakasz alapján történt a kisajátítás, azt még az ügyvédek sem tudták eddig megáll api tani, mert az ügy iratait olyan titkolódzással kezelte^ és kezelik az illetékes hatóságok. De éppen ilyen jellemző az is, hogy kik kapták meg az ilyen kisajátított földekat. Kapott pl. a postafönök, kinek a város központjában szép ingatlanja van.Kapott továbbá egy Sorfescu nevezetű biró,kinek -Bukarestben a Strada Antim 19 szám alatt emeletes palotája díszeleg s a sors iróniája ugy akarta , hogy a biró egy rlirícs kó János nevő napszámosnak éveksorán ősszekinlodó 1 holdját kapja meg. A tordaiak magyar képviselője, .Balogh Géza a sérelmes ügyet magának Uipaianu földmivelásügyi államtitkárnak is előterjesztette orvoslás végett, Gipaianu válasza azonban az volt,hogy 9 visszacsinálni már nem lehet semmit. Gsak egyetlen megoldás \an. Az, hogy a kisajátított gazdák adjanak be kérvényt,melyben kérik a földeknek a kisajátítási áron való vsszavásárlását." A marosludasi magyar telepesei esete,melyről a .brassói Lapok 21 számol be,szintén beszédes cáfolata annak az érvelésnek, hogy a román földreform szociális célokat tölt be. A kisgazda marosludasi magyar telepesektől ugyanis szintén kisajátítottak átlagban 11-15 holdat és csak 4-5 holdat hagytak meg, amelyből egy 6-8 tagú család már alig-alig tud megélni. Ezek a kisajátított