Lapszemle, 1927. október

1927-10-19 [1331]

arra nézve elég gondolni, mennyi román sir tarkítja a Jíárpátokban az erdeket, valainint elég visszagondolni az akkori "visszavonulásra"* A bölcsek könnyed állásfoglalásával szemben tebét inkább fenyegető* komolyan merül fel a kérdés, vájjon elő van-e készülve Románia légügyileg és minden fegyverkezési tekintetben erre az uj háborúra? A Dreptatea 17 is majdnem hasonló hangokat hallatt a maga vezércikkében:, A cikk voltaképpen Románia külpolitikájáról szól. Kzt a külpolitikát illetóen ugyanis folyton azt hangoztatják, hogy Kománia bízik az ő nagyhatalmi szővetsfgeseiber, testvéri barátságban van Lengyelországgal és a kisantanttal, úgyszintén a legjobb viszonyban a volt ellenfeleivel* Csakhogy ezzel az általános frázissal szemben végre érdemes már egyszer nyiltan is foglalkozni a való helyzettel, mégpedig Kománia helyzetével a külfölddel szemben. És ily megítélés mellett le kell ssögezni, hogy Románia határai kátoldalről is fénye|ptve vannak, Oroszország máig sem ismerte el Besszarábiának ltomániához való csatolását, vagyis a >besszarábiai kérdés még mindig nyilt kérdés* üflagyarország viszont Románia nyugati határa ellen folytat heves akciót, kérve ennek a határnak a helyesbítését, jóllehet aláirta a trianoni szerződést, S ha ilyettén törekvései nincsensfc is hivatalos uton megformulázva, azok mégis egy olyan propagandát tartanak fenn Kománia ellenében, amivel Komániának nem lehet nem számolnia. £zelc tények, Bs csakis ezek a tények szabhatják meg Románia külpolitikáját. Minthogy Oroszorszrág felé Románia nen maradhat a végletekig egy függS határral, kötelessége és célja kell hogy legyen ennek a külpolitikának, hogy amennyire lehet tisztázza ezt a helyzetet és hozza létre a vesz tormentén a normális élet feltételeit* Magyarország felé