Lapszemle, 1927. október
1927-10-17 [1331]
Borah szenátornak a Rothermere-akcióról szóló nyilatkozatával az w A.M.Nópszava" /5/ vezrócikke foglalkozik rámutatva, hogy Borah egyelőre csak annak kijelentésére szorítkozott, hogy Lord Rotheimere nézeteivel rokonszenvez,mert a bókeszerződó»ket - mint azt korábban többször leszögezte, - ő is lehetetlennek tartja. Ez a kijei entós már magában is örvendetes, irja az "A.M.Nópszava w . Tul vérmes reményekre nem jogosit ugyan, de viszont nagy értéke volna annak, ha a Renthermere-mozgalom hullámai elérnék a szenátus külügyi bizottságát - azt a fórumot, amelynek a szenátus külpo] itikai irányitásában olyan nagy szerepe van. Ha egyszer bármilyen formában a trianoni bün a szenátusban szóba, kerül ós elitólő szavakat vált ki, annak kótsógkivül nagy hatása lehet Európában az entente országaiban, mert elóhirnöke lesz annak az időnek, amikor az egész müveit világ közvéleménye követelni fogja a békeszerződések revizióját. A Rothermere-akcióról szóló cikksorozatát Ludwig firnő az "A. M.Népszava"-ban /szept.29-október 5/ azzal folytatja, hogy agy Hanus Kuffher nevü cseh irának "Államunk ós a világbéke" cimü könyvéből, vagyis cikkiró szavai szerint "szenny iratából" idéz szemel vényeket, kiemel ve, hogy nem lehet csodálni, ha Lord Rothermeret annyira haragra lobbantotta ez a szemtelen pökhendiség és a cseheknek fejükre olvassa a háború alatt tanusitott viselkedésüket. Másik cikkében Ludwig a cseh államférfiak ós a cseh sajté riadt nyilatkozataiból arra következtet, hogy Lord ft>thermere felébresztette a cseh lelkiismeretet. A csehek kezdik érezni a helyzet visszáságát, mert alapjában véve nagyon müveit és okos nép ók, de 1918-ban elgalojdrozták magukat és most nem tudnak kimászni abból a veremből, melyet önmaguknak ástak. A Rotherw . , • • •• \. .
