Lapszemle, 1927. szeptember

1927-09-20 [1330]

Tanács határozatát, ezzel is frappánsan bebizonyitva,h©gy Koraánia mindvégig kitart álláspontja mellett, Az Oeuvre tudósítója irja,hogy béke. .« utáni vágy, vagy talán az is, hogy az bt orá3 beszédnek vége legyen,arra inditotta Chamberlaint, hogy a jelentés egy részét elfogadja,vagyis elvbea elfogadják a bizottság döntését. Titulescu Apponyi grófnak szemére vetette hajthatatlanságát ebben az ügyben,megjegyezve : Ön tőlünk egyetlen biró előtt 400 millió aranyfrankot követel. Oly összeget, ami fizetésiképessegünket nagyon felülmulj a, egy összeget, ami megijeszti a románokat. És mi maghozzuk a nagy áldozatot azal, hogy a bizottság határozatát elfogadjuk, az Humanité genfi tudósitója /18/ irja : senkinek sem kerülhette el a figyelmét,hogy a bizottság ajánlatai határozottan előnyösek a román bojárokra, az angol külügyminisztérium hüsésps katonái számára, kik résztvesznek a szovjet ellenes küzdelemben. A Debats /l8/ számában Gratz Gusztáv volt külügyminiszterünk levelet intéz a szerkesztőhöz ős hivatkozással egy cikkre,mely szeptember 7-én jelent meg Pierre de Quirielle tollából és a csehszlovák politikával és Középeuropa stabilizációjával foglalkozik, a következőket szögezi le % A cikk irója azt állította,hogy az ón német honfitársaimnak helyzete Magyarországban egészen, más mint a németeké egyebütt. JSz igaz is. Azonbam a cikk irója azt irja,hogy a magyarországi németeknek nincs meg a szabadságuk és függetlenségük iskoláikban 03 intézményeiben ős ezért kell ezt Magyarországon kivül energikusak követelni. « dolog éppen ellenkezően áll. A nőmét kisebbség Magyarországon sokkal nagyabb előnyökbea részééül mint bárhol 63 as a tény,hogy a magyarországi németek legutóbbi népgyűlésen egyhangú határozattal egy üdvözlő táviratot küldöttek lord Rothermerenék a végső siker reményében,flég bizonyíték arra, hagy a nőmet kisebbségek meg vannak elégedve aoreukkal.