Lapszemle, 1927. július

1927-07-18 [1328]

ka nem volna olyan oktalanul ambiciózus. A lap \^gy látja, hogy Amerika nem is sejti, milyen súlyos következményei lehetnek annak, hogy az impériuma alatt levő népek az európai vezetés felé húznak. A "J.d.Débats" még azt is kétség be von ja, hegy Amerika világpolitikája a fehér faj erdekeit szólalná.A konferencia legutóbbi üléséről a lapok /Figaro; Maikfcn* Oeuvre/ egyébként azt a benyomást nyerik, hogy egy, kompromisszlaus nézve/ megegyezés készül a 10.000 tonnás cirkálók számára? Ezeknek felfogyj, vérzését illetőleg azonbanigen nagy ellentétek állanak fenn. A "FigarO" szerint a háranhatalom közül egyik sem akarja vállalni a kon ferencia bukásának ódiumát és ezért magánbeszé%4ésekj>en igyekeznek valami kiutat találni Tanger.- Az angol sajtónak a tengeri kérdésben történt legújabb állásfoglalását /hogy a francia spanyol kettes konferenciát mivel az sehogy sem halad előre - négyes, vagyis francia-spanyol, argol-olasz konferenciává kell tenni/a lapok nagy visszatetszéssel fogadják* és a "Journal", valamint az "Oeuvre" /l4/ vezércikkekben utasitják aat vissza, abból indulva ki, hogy a tangeri kérdés elsősorban franci a-spanyol probléma. Csakis e kát hatalom megegyezése utáa interveniálhatnának Anglia és Olaszország.Há Franciaorsz^g és Spanyolország egymás között nem tudnának megfelelő bázist találni a Xangerre ve natkozó nemzetközi egyezmény revíziójára, akkor a "Journal" szerint Tangernek meg kel) maradnia a jelenlegi státusban. A tárgyalások eddigi eredménytelenségéért a lapok Spanyolországot teszik felelőssé, amely makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy Tanger nemzetközi adminisztrációja helyett spanyol adminisztráció létesíttessék. Az "Oeuvre" tisztában vanazzal, hogy egy négjres konferenciában Olaszország Spanyolország mellé állna, Anglia pedig döntőbiró szerepet vállalna. Franciaorsz% tehát az egy hatalom helyett kettővel állana szemben és a döntőbíró vl akinek valószínűleg jutalék is járna. A Quai d'of&jWt^ kereken visszautasítja.- , , . , . - „ , ^„ f» Belpolitika-, ORSZÁGOS LEVÉLTAR^ A

1

) Poincarénak a kamara záróülésén a tisztviselő-kérdésben mondott nagy beszéde dominálja az egész sajtét, amely megkönnyebbüléssel