Lapszemle, 1927. július

1927-07-01 [1328]

egyes embernek saüksége van n ama ele támogatására* Éppen Német orsaágban réssben kemény harc folyt a német külpolit lka kö rOL. Eaért vagyok talán én - úgymond - leginkább abban a helyzetben, hogy a mai Németorsaág saellemi alakulásának kérdésér* feleljek. A régi Némeior saágot sok e ser külsőségek s sori ni Ítélték meg. Épp ugy, mint a gyermfk atyját besüli, épp ugy tissteietben f og j a t ait ati minden német ember, aki a régi Mrmet or seágban él* , aat as orsságot, arasly seámára a nagyság jelképe volt, amint hogy ásóktól, akik a régi fcémeftoreaágban él " tek, ne gkövetélik a a uj Német areaág nagy és ti* tel etremélt ó dolgairak megbecsülését* A Nobel-dij alapitójának gon-iolata aa volt, hogy a természeti erőkkel ssembehe lyeaae aa emberi elme fék eső hatalmát. Hogy a német nép mai fejlő lése étiben aa irányban moaog, abból kö vétke aik,hogy a német m«gogyeeé si és békepolitika nem lett volm lehet ségee, ha nem belelt volna meg a német néplélek mély vágyakoaásának. Nemaetileg kell éreani , mint est a minap Herriot mondotta Frankfurtban, hogy nemsetkö" aileg lehessen hatni. A német nép saámára a kain.nai össaeomlás után nem tették könnyűvé, hogy ilyen értelemben fogja fel a nemaeti esamét és a béke utján saintén veeessen* A legsúlyosabb vasateeég nem aa elvesaitett területekben, gyarmatokban és a vagyonban^ hanem abban rejlett, hogy a kö aéposstály, araol y aselőtt aa áll amgon jolat hordéaója volt, teljesen el saegén y» iett és proletariaáló iott • Sltaposva és megsségyenit ve e réteg saeliemi mosgalma éles kritikával fordulta ki- . vülrőL jövő j cgoaul atlan támadások ellen és annál inkább hangáigoata belterületen annak a fenntartását, ami hagyományos. A háború utáni . iiő Német or 82 ggnak meghosta ae uj hábonfe. Még egysaer felforrt aa in iilat, Aaoaban külömbséget keadett terai aaok kösött, akik akarták a h arc ot és aaok kösött, akik a j ogi alapot már akkor nem t ártották