Lapok Pápa Történetéből, 2019 (1-6. szám)
2019 / 1-3. szám - Bauer Marcell: A Nátkay család - A család eredete, valamint pápai-, és tolnai-ága a 19. század végéig
ahonnan 1816 végén praeceptorként (segédtanítóként) Nagykeszibe93 került.94 Ezt követően tudományait végezvén..."95 a Tolna vármegyei Ireg96 97 református iskolájába hívták meg tanítónak 1817-ben. Nyolc és fél éven keresztül tanított itt, amit követően a szomszédos Nagyszokoly - szintén református - iskolájának „... igazgatására..." kérték fel 1826-ban. Ezen hivatalát „... tellyes meg elégedéssel foltatya, mind azon időtűi fogva..." 91 egészen 1848 áprilisáig, amikor is helyben vásárolt magának , féltelkes ” házat.98 Útlevele szerint István - amelyet nagyszokolyi iskolamesterként 1832-ben, a nagy kolerajárvány idején állítottak ki - magas termetű, „barna képű’’ és fekete hajú ember volt.99 Még 1822-ben - a szintén Tolna megyei - Felsőnyéken vette feleségül Kalmár Juliannát,100 akitől kilenc gyermeke ismert. Első két gyermekük, Julianna és József még Iregen, a többiek már Nagyszokolyban látták meg a napvilágot. Közülük négyen feltehetően korán meghaltak, mert bővebb adatok csak József, István, Zsigmond, György és Pál esetében ismertek. Az ő taníttatásukra nagy gondot fordítottak, mert Pál kivételével a pápai református kollégium tanulói voltak 1834 és 1845 között.101 * Közülük József és István ezt megelőzően a Nagyszokolyhoz közeli Gyönk iskolájában tanult. Feltételezhetően a legfiatalabb fiú, Pál is csak szüleik halála miatt nem tanulhatott 93 A ma Szlovákia területén található Nagykesziről (Veiké Kosihy) van szó. 94 KÖBLÖS 2006. 1031. 95 PAPP 96 Ma Iregszemcse, Tolna megye. 97 MNL VeML IV.l.a.ee. nemességvizsgálati iratok, Nátkay család. A nagyszokolyi nemesek bizonyságlevele Nátkay István nemességéről. 1831.július 10. 98 PAPP 99 MNL VeML IV.l.a.ee. nemességvizsgálati iratok, Nátkay család. Nátkay István útlevele, 1832. május 2. 100 Kalmár István leánya. Nevét az anyakönyvekben sok esetben Kolmár alakban írták. 101 Tanulmányaikkal kapcsolatban: KÖBLÖS 2006. 259, 264, 270, 279, 282, 292, 293, 568, 600, 615, 630, 870. és 894. tovább, mert az idősebb István 1849-ben - az anyakönyv szerint gutaütésben - halt meg, feleségét pedig alig fél évvel később vitte el a faluban ekkor fertőző kolera. Felnőtt kort megért gyermekeik közül József fiatalon - alig 23 éves korában - öngyilkos lett. A halotti anyakönyv szerint „Agyonn lőtte magát”}91 A haláleset pontos helyét nem tüntették fel.103 József ekkor káplár volt a császári és királyi 19. herceg Schwarzenberg gyalogezredben.104 Öccse, István tanulmányai után szerepel az 1848- as nagyszokolyi nemzetőrök lajstromában,105 további adatok viszont nincsenek róla. Testvéreik, Zsigmond, György és Pál azonban házastárssal és számos leszármazottal is rendelkeztek. Zsigmond folytatva a család tradicionális foglalkozását 1855-ben már csizmadia mester volt a Nagyszokolyhoz közeli Városhídvégen.106 Itt és ekkor vette feleségül Bori Sámuel és Falusi Sára leányát, Katalint. A menyasszony körülbelül hat évvel idősebb özvegy volt, akinek az előző férje is csizmadiaként tevékenykedett, ugyanis a házassági anyakönyvben, mint „csizmadianő” szerepel. Itt születtek gyermekeik, Lujza és Kálmán is. Felesége 1869 márciusában meghalt, augusztusban pedig Zsigmond már újranősült Tabon Balogh István özvegyével, az evangélikus vallású Pukancsik Jusztinával. Ezt követően 1876-ig bizonyosan Szabadhegyen laktak, 102 A nagyszokolyi református egyház halotti anyakönyve. 1847. október 14. 103 A nagyszokolyi református temetőben a halálesetet követő második napon került sor a temetésre, - ahogyan a többi helyi elhunyt esetében is, - ami arra enged következtetni, hogy az öngyilkosság is Nagyszokolyban történt. 104 A császári és királyi 19. gyalogezredet 1734-ben gróf Pálffy Lipót alapította császári-királyi dekrétum alapján. Az ezred Győr, Moson és Veszprém vármegyékből, valamint Győr városából kapta a kiegészítését, tulajdonosa 1847 és 1858 között herceg Karl Philipp zu Schwarzenberg táborszernagy volt. HEGEDŰS 2011. 39. 105 DOBOS 1998. 210. 106 1922-ben egyesítették Városhídvéget, Faluhídvéget és Szabadhegyet Szabadhídvég néven. A település 1950-ig Somogy vármegyéhez tartozott, azóta Fejér megye része. 1175
