Lapok Pápa Történetéből, 2018 (1-6. szám)
2018 / 5. szám - Holokauszt emlékünnepség - Zsinagóga, Pápa - 2018. július 08. - Unger Tamás ünnepi beszéde
a magyar hadsereg legmagasabb rangú vallási vezetői egyikeként vett részt a szabadságharcban. Löw rabbi vallási vezetőként megélt saját élettapasztalata alapján beszél egy befogadó közegről, nemzetről és nyilván szükebb környezetéről, a városról, amelyben a 19. század közepén élt, később Szegeden, ahol nemrég volt szerencsém személyesen is megtapasztalni az asszimilációt, a nemzetiségek együttélését, egyenjogúságát elősegítő és a szertartások magyar nyelvű vezetéséért végzett munkásságának eredményeit. Szavaiból az a természetesség tükröződik, ami minden bizonnyal az akkoriban és egészen a második nagy világégésig fennálló pápai miliőt jellemezte. Hiszen már Kapossy Lucián 1905-ben írt Pápa város egyetemes leírása című müvéből is tudjuk, hogy a zsidóság a XVII. századtól folyamatosan megtelepedve városunkban az 1870-es évekre a város lakosságának mintegy 24%-át, tehát majdnem egy negyedét tette ki, ami ugyan a legmagasabb arány volt, ezután a város növekedésével párhuzamosan az arány csökkent, de így is a Dunántúl egyik legnagyobb zsidó közössége élt városunkban egészen a holokausztig. A pápai zsidóság beilleszkedett a helyi közéletbe. Gyűjtést rendeztek Mátyás király szobrának felállítására. Támogatták a Református Kollégiumot, ahova sok zsidó tanuló is járt. Az egyházak együttműködése is jó volt. Néger Ágoston apát-plébános rendszeresen részt vett a Tóra ünnepségeken. Gyurátz Ferenc héber nyelvű beszédben üdvözölte Klein Ármin megválasztott rabbit. Antal Géza református püspök gyakran tanácskozott Beck Zsigmond közgazdásszal. A pápai Járásbíróság nem tartott tárgyalást szombaton olyan ügyekben, ahol zsidó ügyvédek jelenléte lett volna várható - olvasható a kötetben. Vagy ahogy Koltai Ferenc visszaemlékezéseiben olvashatjuk: „A zsidó emberek, a zsidó családok tevékenyen részt vettek a város életében. Részt vettek az iparosításban, kereskedelemben, kultúrában. A teljesség igénye nélkül csak megemlítem, a Perutz gyárat, a Leipnik gyárat, a Breuer-féle vegyi üzemet, Kohn József cementüzemét, a Boskowitz-féle pipagyárat, az ecetgyárat, téglagyárakat, esztergályos és műszerész üzemeket, szikvízüzemeket, szabóságokat, stb. A mindennapos szakmák szinte mindegyikét űzte a zsidóság is Pápán, saját munkájával elősegítve e szakmák és Pápa város ipari fejlődését. Ugyanez volt igaz a kereskedelemben is. Ha végigmentünk a Főtéren és a Kossuth utcán, ott találtuk mindjárt a Koréin Vilmos fűszer nagykereskedést, a Bischitz vasáru-üzletet, az Eisler-Deutsch üveg- nagy- és kiskereskedést, Kohn Mór és fiait, a Saudek és Breuer rövid- és méteráru üzletet, a Bőhm-féle faesztergályost, azon kívül a Széchenyi téren a Beke üzletet.” A város e színes, élénk, összetett szövete szakadt szét egy csapásra, egyik napról a másikra 1944. július elején. Tisztelt Emlékezők! A történteket mindannyian ismerjük. Anélkül, hogy az eseményeket részletekbe menően felidéznénk, tudjuk a számokat, a helyszíneket, de nem tudjuk, már sohasem tudhatjuk meg a konkrétumokat, az érzéseket, a megélteket, a szenvedés és megsemmisülés különböző fázisait. 1160
