Lapok Pápa Történetéből, 2017 (1-6. szám)

2017 / 1-2. szám - Karlovitz Kristóf: Hanauer Jenő, Pápa jeles polgára /Anekdoták/

Zolinak volt egy barátnője Miskolcon, és egyszer úgy gondolták, ne kelljen mindig any­­nyit utazni egy pásztoróráért, keljenek egybe. Zoli, mint az agglegényklub nagyszájú alapító elnöke, persze maximálisan titkolta a dolgot, csak a tanúját, az imént emlegetett Tamást avatta be, vele várták Zsuzsa érkezését. Be­rúgtak, mint a vadszamár. A vonatról esti sötétben leszálló Zsuzsa lát­ja, hogy nem váija senki, felmegy a házhoz. A két díszmadár még végig tudott menni a piciny előszobán, a falnak támaszkodva, de odakinn kétfelé estek. „Ott voltam két holtrészeg pasas­sal, most mitévő legyek? Hagytak még piát, jól berúgtam én is!” - emlékezett vissza az idilli pillanatokra az ara. A házasság nem lett idilli. Az eleven ördög, vibráló szellemű, mindenben nonkonformista Zoli tűz és víz volt a teljesen átlagos, irodai dolgozó asszonnyal, aki a sütés-főzésen kívül nemigen érdeklődött egyéb iránt. Zoli olvasott volna, de Zsuzsa minduntalan félbeszakította: „Zolikám, drága szerelmem, gyere, add ide a porcukrot!” Zoli letette a könyvet, kiment a konyhába, kézbe adta a cukorszórót, aztán pár perc múlva ugyanez, és megint, és megint... Haját tépte szegény, de kitartott hűségesen. A politikai elvei mellett viszont nem. Anno Rákosiékat utálta, a kommunistákat szidta, de a rendszerváltás után ötágú csillagot rakott a háza oromfalára, és mikor a Magyar Demok­rata Fórum tagjai üléseztek a szomszédban, a szovjet himnuszt és az Intemacionálét tette fel a lemezjátszóra, jól felsrófolta a hangerőt, és sarkig tárta az ablakokat. Azok meg rémül­döztek: visszajöttek az oroszok? Hogyan le­hetséges ekkora pálfordulás? Nagyon egyszerűen: nem volt semmiféle pálfordulás, Zoli hű maradt magához. Ö volt az örök ellenzéki, akárki van hatalmon, azt utálja. És hát, valljuk be, mindegyik rendszeren van kritizálni való... Hogy várta nyugdíjas éveit! Majd akkor biciklizhet, túrázhat kedvére, remélte. Nem úgy lett. A bányamunka felőrli a szervezetet. Korábban, amikor egy kisebb baleset érte odalenn (rászakadt valami, megsérült a gerin­ce), és orvoshoz vitték, azzal képesztette el a dokit, hogy nincs neki semmi baja, és lám, menten mérlegállást csinált az asztal szélén. A rémült orvos ölben kapta le onnan. Egyébként Zoli elvből sohasem volt hajlandó orvoshoz menni. A fogai kipotyogtak maguktól, fahasoga­­táskor baltával ejtett lábsebét a szomszéd ku­tyával nyalatta ki, gyógyszert nem szedett. De nincs az a vagányság vagy vagányko­dás, amely megőrzi a fiatalságot, különösen egy szénbányászét. Füstbe mentek a nagy tervek, szélsőségesen bolondos nézetei miatt elmaradtak barátok, ismerősök is. Nem volt vidám az élete, olvas­gatással, keresztrejtvényezéssel, a főzőcskéző Zsuzsa mellett. Hogy mennyire nem voltak szellemi part­nerek, azt Zoli rettenetes temetése (2007) mu­tatta meg - amelyet követően egyébként Zsu­zsa felszámolta piliscsabai háztartását, és a Hanauer család egykori városában, Pápán telepedett le. Csönge temetőjében gyülekezett a gyász­nép, hideg tavaszi esőben. Két kandeláber igyekezett égve maradni az urna mellett. Fél-, háromnegyed órára nyúlik a kínos várakozás. De kit is várunk? Mint minden jelenlevő tud­ta, Zolit katolikusnak keresztelték, de nála hevesebb ateistát, papgyűlölőt, egyházgyalá­­zót keveset hordott hátán a föld. Zsuzsa mégis egyházi temetést akart, és mivel a pap nem ért rá, a református lelkésznőt kérte fel. Az vi­szont hittanórát tartott, ezért nem lehetett ide­jében megkezdeni a gyászszertartást. Végül megjelenik az úton egy keszeg, ka­lapos kántor társaságában egy barna malaclo­­póba öltözött, terebélyes nő, és lendületesen befordulva a temetőbe, hetykén elrikkantja magát: Erős vár a mi istenünk! Ez az egész jelenet oly bizarr, Zolihoz annyira méltatlan volt, hogy menekülésszerűen tűntem el a helyszínről, ne is kelljen látnom-hallanom, ne erre emlékezzek, hanem arra a különc, de nagyszerű emberre, barátomra, sok minden­ben példaképemre, a tiszta szívű prófétára, aki voltál nekem, Zoli! KIADJA A PÁPAI JÓKAI MÓR VÁROSI KÖNYVTÁR Felelős kiadó: dr. Hermann István igazgató Tipográfia: Polgárné Németh Katalin 1104 Pápa, 2017. HU ISSN 1216-5581 HU ISSN 1216-2027

Next

/
Thumbnails
Contents