Lapok Pápa Történetéből, 2017 (1-6. szám)
2017 / 5-6. szám - Kerecsényi Zoltán: Emlékezzünk a 195 esztendeje született Orlay Petrich Somára, aki 175 esztendeje diákoskodott Pápán másod-unokatestvérével, Petőfi Sándorral!
Münchenbe, majd Rómába és Párizsba kerülve folytatja művészeti tanulmányait, s egy ideig Bécsben lakik, de mindezek után visszajön, mégpedig a pesti állandó műtárlat megalakulása után, 1855-ben költözik Pestre. A Magyarország első egyéni, gyűjteményes kiállítását rendező Orlaynak, a hazai művészeti élet szervezésében betöltött rendkívüli aktivitását Keserű Katalin 1984-ben napvilágot látott, igen értékes Orlay-kötete veszi végig részletesen; kiváltképp hatékony szerepét a kifejezetten magyar művészeket pártoló, s a hazai művészképzést elősegítő egyesület, a Magyar Képzőművészeti Társulat életre hívásáért folytatott áldozatos munkáját, mely Orlay igazgató választmányi tagként való felügyeletével hallatlan eredményeket ér el.34 Orlay művészeti, illetve művészetszervező, újító munkássága a magyar képzőművészet felvirágzását hozzák. Mégis, nevének említésekor az utókor emlékezete „csak” mint Petőfi Sándor hívét és jó rokonát őrzi. Keserű Katalin írja: „Bár Petőfi festőjének lenni sem csekélység - a mester élete végéig számos alkotásán idézte fel a költő személyét -, működése a hazai festészet egészében is nagy jelentőségű. Mikor a magyar művészet a 19. század elejétől a nemzetté válás politikai programjának érvényre juttatását tekintette első rendű feladatául, a képek az egész nemzetre kívántak hatni. Természetesen került az alkotásoknál előtérbe az eszme, előbb a történelmi, majd a morális érték megjelenítése. Orlai festészetét is e tematikus felfogás jellemzi, amiért az elmúlt évtizedek figyelme elfordult tőle... ”35 Számos megkapó, kiváló alkotás fémjelzi Orlayt a Szent István ébredése című kompozíciójától a II. Lajos holttestének megtalálásán, a Martinuzzi meggyilkoltatásán, a Czillei és Hunyadi, az Ónodi gyűlés, Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Károly első találkozásán túl egészen Erzsébet és Mária királynők a novigrádi fogságban című alkotásán át a jól ismert Petőfi - portrékig (pl. Petőfi Debrecenben című képe, mely a nyomor és nélkülözések napjaiban, fütetlen szobában, verseit rongyos szalmaszéken írva ábrázolja a nagy költőt), illetve a már említett mezőberényi oltárképig. Fontos megemlíteni, hogy egyik, Petőfit ábrázoló képe (a 34 Keserű Katalin: Orlai Petries Soma. Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1984. 15-17. p. 35 Keserű Katalin: Orlai Petries Soma. Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1984. Részlet a kötet védőborítójának szövegéből. négy közül) a paloznaki Hajnóczy-család útján az 1960-as években a veszprémi püspökség tulajdonába került.36 Milton leányaival, az Elveszett Paradicsomot diktálván (1862) Számomra az idén éppen 155 esztendős, a Milton leányaival, az Elveszett Paradicsomot diktálván című festménye a legmegkapóbb. A kép témája évtizedekkel megelőzi Munkácsyt -, s a témát nem véletlenül örökíti vászonra Orlay. Milton 350 éve megjelenő epikus költeménye, az Elveszett Paradicsom, a zsidó és a keresztény kultúrkör bűnbeesés-történetéről, a paradicsomból való elüzetésről a Bibliát forgató Orlayt igencsak megérinti, s elgondolkodtatja. No, de számunkra, pápaiak számára természetesen elsősorban a hátrahagyott, gazdag írásos memoár a legfontosabb Petőfiről, hiszen ezekből Orlaytól tudunk a legautentikusabban, a leghitelesebben Petőfi - és kettejük, vagy hármuk - pápai életéről! Érdemes ezeket föllapozni az 1879-es Budapesti Szemlében, vagy a részleteket közlő Hatvány Lajos így élt Petőfijében. Tizenhat esztendővel ezelőtt, a Pápai Református Gyűjtemények kiadásában, Mezei Zsolt főkönyvtáros szerkesztésében egy nagyon hasznos kötet látott napvilágot A kényes úrfii s a rongyos baka címmel. Ebben a kiadványban gyakorlatilag az 1998-ban és 2000- ben Pápán rendezett Petőfi- és Jókai-konferencia anyagai lettek közreadva. Óriási kincs, amelyben többek mellett Bodolay Géza, Fabiny Tibor, Hudi József, Jeleníts István, Korsós Bálint, Nádasdy Lajos, Veress Zsuzsa tanulmá-36 Harmath István — Katsányi Sándor: Veszprém megye irodalmi hagyományai. Veszprém Megyei Tanács, Veszprém, 1984. 270. p. 1127
