Lapok Pápa Történetéből, 2015
2015 / 1-2. szám - Molnár János: Emlékezés a Pápai Állami Tanítóképző néhány tanárára
ezért, de biztos, hogy ez az epizód is hozzájárult a jobb eredményű tanulásomhoz. Ahol magyar nyelvet is tanított, ott szigorúbb volt. Komoly követelményeket támasztott. Kölcseyről néhány mondatot szó szerint meg kellett tanulniuk a magyarórára, amit a tanár úr lediktált. Nem biztos, hogy ez tantervi követelmény volt. De a tanár úr fontosnak tartotta a szöveget és a kívülről való tanulást is. Én a tanár úr iránti tisztelem jeleként megtanultam. Ma is tudom szóról szóra. Nálunk könnyedek voltak az órák. Annyit mindenki tudott, hogy bukás nem volt. Oroszórák előtt szinte nem volt izgulás, feszültség bennünk más órákhoz hasonlóan. Egyszer becsönge- téskor kimentünk a folyosóra, és valami orosz dalt énekelve meneteltünk egymás sarkát taposva, mint az orosz katonák. Az egész csupán néhány röpke percig tartott. A tanár úr megállt, nézett bennünket, nem szólt semmit sem. De a szemét még most is látom: volt benne valami megvetés, de volt egy kevés megbocsájtás is: ugyan ti csacsik, csak ennyi telik tőletek? Mintha ezt mondta volna. Aztán az órája úgy folyt, mintha semmi sem történt volna. írásbeli házi feladattal nem nagyon terhelt bennünket. Szinte mindig könnyen elkészíthetőt kaptunk. Szokás volt az iskolai élet fonákságait megeleveníteni szórakoztató műsor keretében a Mikulás-napi ünnepségen. Talán a negyedévesek tisztje volt a műsor szervezése és előadása. Korábban Galló tanár úr óráin történtek szerepeltek a programban. Fraknói tanár úr szakított ezzel. Többek között énekkart szervezett olyan tanulókból, akik nem voltak énekkari tagok. A karmesteri tisztet Kiss Albert osztálytársunk, a híres művésznő: Kiss Manyi unokaöccse játszotta. Óriási sikerük volt. Itt is kiderült a karmester színészi tehetsége. Az egész műsor Fraknói tanár úr józanságát, humanizmusát, humorát dicséri. A gyakorló év végén mentünk képesítő vizsgára. A Jókai Mór Művelődési Házban a helyi amatőr színjátszó csoport előadást tartott. Nagyon jó színvonalú produkcióik voltak. Korábban többször láttam őket. Talán a Marica grófnő volt színen, de ez nem biztos. A színházért már akkor is rajongtam. Mentem jegyet váltani. Legnagyobb örömömre Fraknói tanár úr volt a pénztáros. Rendkívül módon örültem, hogy újra látom őt. A nézése, a mosolya alapján mintha az ő számára sem voltam közömbös látogató. A visszafogott mosolya jó érzést keltett bennem. Néhány szót váltva nagyon boldog érzéssel kezdődött számomra az előadás. Aztán évekkel később - az 1960-as évek elején - Balatonfüredre kerültem helyettesként egy néhány napos szakszervezeti tanfolyamra. Ott szintén találkoztunk. Többször beszélgettünk egy keveset. A derű, a kedvesség most is jellemezte. Nem politizáltunk, de az életünk akkor nem volt könnyűnek mondható. Nem panaszkodtunk. Mégis a jövőbe vetett hit sugárzott a tanár úrból. Többször nem találkoztam vele. Jóval később hallottam a szomorú hírt: örökre elköltözött. Sajnos, túl korán. Ritkán járok Pápára. Ha mégis ott vagyok, és időm engedi, kimegyek a temetőbe. Meglátogatom kedves tanáraim sírját. Emlékszem rájuk. Egy-egy fohászt mondok lelki üdvükért. Természetesen Fraknói tanár úrhoz is megyek. Galló Pál Miklós (Abony, 1907 - Pápa, 1986): magyar- történelem szakos tanítóképző intézeti tanár. Középiskolai tanulmányait a ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban végezte. 1925- ben érettségizett, majd beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyartörténelem szakára. Itt 1930-ban szerzett középiskolai tanári diplomát. Az Apponyi Kollégium elvégzése után tanítóképző intézeti tanári oklevelet kapott. 1933—35-ig a jászberényi, 1935—59-ig a pápai állami tanítóképző tanára, az 1950-es években igazgatóhelyettes is. A tanítóképző megszűnésétől 1959—67-ig a Petőfi Sándor Gimnázium tanára. Nyugdíjasként Pápán élt. Sírhelye: Pápa, Kálvária temető. 1014
