Lapok Pápa Történetéből, 2015
2015 / 1-2. szám - Molnár János: Emlékezés a Pápai Állami Tanítóképző néhány tanárára
ra. 1946—58-ig a pápai tanítóképző igazgatója. 1952-ben „Kiváló Tanár” kitüntetést kapott. 1958—67-ig a győri Felsőfokú Tanítóképző Intézet igazgatóhelyettese. 1967—77-ig a Győr- Sopron Megyei Tanács Végrehajtó Bizottság Művelődésügyi Osztályán dolgozott. Sírhelye: Győr. Fő művei: Csoknyay József : Váli Ferenc életrajza. Pápa : [s. n.], é. n. Csoknyay József : Messze volt a cél... [Veszprém] : [ MPI], 1978. 28 föl. Irodalom: Pápai képzős tanítványok 80. születésnapi főhajtása dr. Csoknyay József igazgató emléke előtt, szerk. Kecskés József. [Veszprém] : MPI. 1986.42. p. Szabó Géza: Születésnapi főhajtás = Napló, 1987. február 6. A pápai Állami Líceum és Tanítóképzőintézet évkönyve az 1946-47. iskolai évről : 51. tanév, szerk. Csoknyay Józef. Pápa : Főiskolai Könyvnyomda, 1947. 31. p. Pápai pedagógus Lexikon, főszerk. Tungli Gyula. Pápa : Pápai Művelődéstörténeti Társaság, 1997. p. 32-33. Dr. Csoknyay József Alacsony növésű ember. Arcát két oldalon mély ránc övezte. Tiszta tekintetű, de nézése szigorú emberre vallott. Megjelenése tekintélyt parancsoló. Nem csak a diákjai, de mint később hallottam, a tanárai is respektálták. Sohasem láttam sietni, kapkodni. Járása, mozdulatai kimért, higgadt emberre vallottak. A városba ő is - mint a tanártársai - kerékpárral járt. Mindig elegáns ruhát hordott, öltönyben járt, nyakkendőt viselt. Megjelenésében jómódú, művelt ember benyomását keltette. Mi diákok alig találkoztunk vele. Láttuk az iskolai ünnepélyeken. Megjelent a kulturális rendezvényeken. Néha délutánonként észrevettük, hogy a lakása környékén sétál, nézi a virágokat. Az iskola épületében lakott a családjával. Ez régi jó szokás volt, hogy az igazgatónak az iskola épületében biztosítottak szolgálati lakást. A feleségét csak látásból ismertük, de mindnyájan tisztelettel köszöntöttük. A gyermekei a gyakorló iskolába jártak. Bennünket ugyanúgy tiszteltek, köszöntek, magáztak, mint a többi tanulók. Ez az iskolánk nevelési légkörének természetes megnyilvánulása volt. A szülőfalujában, Gércén volt egy kevés szőlője. Biztos, hogy nem jelentős bevételi forrása volt, inkább a szülőhelyével való kapcsolatát tartotta fontosnak. A mi osztályunkban nem tanított. Talán volt, ahol tanítási gyakorlatot vezetett. Nem tudom, hogy volt-e kötelező órája. Ezekre nem emlékszem. Én mégis találkoztam vele, mint tanárommal. Amikor Pápára kerültünk, az első órákon több tantárgyból írtunk felmérő dolgozatot. A legnagyobb megdöbbenésemre a helyesírásom gyengére sikerült. Az általános iskolában a jó helyesírók közé tartoztam, de nem a legjobb voltam. A magyartanáraim is szigorúak voltak, náluk jól kellett teljesíteni. Most az a döntés született, hogy délután - nem emlékszem a gyakoriságára - az igazgató úr tart számunkra korrepetálást. Arra sem emlékszem, hogy egész tanévben, vagy csak félévig tartott ez a foglalkozás. A korrepetáláson figyeltem, iparkodtam az eredményemen javítani. Fokozatosan vettük sorba a fontosabb nyelvtani szabályokat. Szövegelemzést végeztünk, tollbamondás után írtunk. A hibákat javítottuk a szabályok felelevenítésével, indokoltunk egy-egy írásmódot. Az igazgató úr mindig nyugodtan irányította a foglalkozásokat, soha nem volt ingerült, türelmetlen. Mindig csendesen magyarázott. Nagyon jó tanár benyomását kellette. A helyesírásommal rövid idő múlva a jó teljesítményt nyújtók közé kerültem. De jártam rendszeresen továbbra is a foglalkozásokra. A harmadik osztály végén az évzáró ünnepélyen jutalomkönyvként kaptam Bölöni György: Az igazi Ady című munkáját. Az 1011
