Lapok Pápa Történetéből, 2015
2015 / 1-2. szám - Molnár János: Emlékezés a Pápai Állami Tanítóképző néhány tanárára
érme, 1999 Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje. Veszprém megyei kortárs életrajzi lexikon, föszerk. Varga Béla, szerk. Halász Béla et al. 1. köt. A-K. Veszprém : Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlése, 2001. p. 146-147. Cziráki Lajos Rajz szakos tanár. Rendkívül érdekes, értékes személyiség volt. Magas, kisportolt ember benyomását keltette. Az arca, egész megjelenése sugárzott a műveltségtől. Csendes, visszafogott ember. Kevés beszédű, csak akkor és annyit szólt, ameny- nyit feltétlenül szükségesnek tartott. Az óráin elmondta a feladatunkat, megbeszéltük a legfontosabb tudnivalókat. Azután rajzoltunk, festettünk. Ő legtöbbször bement a szertárba dolgozni: festményt, szobrot készített, vagy ezekre készült. Mi nem mentünk utána. Időnként kijött hozzánk. A munkánkról véleményt mondott, a javításra némi javaslatot tett. Néha meglepőt: menjen és mossa le a csap alatt az egészet! Ö ezt komolyan is gondolta. Nem kedveltem a rajzórákat. Ügyetlen voltam. Sem rajzolni, sem festeni nem tudtam elfogadható szinten. Azonban a megérdemeltnél jobb jegyet kaptam félévkor és év végén a tanulmányi eredményemre való tekintettel. Ettől mindig nagyon rosszul éreztem magamat. Tudtuk, hogy tehetséges növendékként végezte el a Képzőművészeti Főiskolát Szőnyi István növendékeként. A tanulmányai befejezése után hazajött Pápára özvegy édesanyjához, aki egyedül élt. Pedig a fővárosban nagyobb lehetőségei lettek volna a képzőművészet területén. De a fiúi kötelességét egyértelműen fontosabbnak tartotta. Mélyen vallásos ember volt. Vasár- és ünnepnapokon nyíltan járt templomba a szentmisére. Az 50-es években ehhez jelentős bátorság és nagy szerencse is kellett. Egy rosszindulatú bejelentés elegendő volt akkoriban, hogy az ember elveszítse az állását. Ő ennél többre értékelte a hitét, vallásos meggyőződését. Mesélték róla, hogy véleménye szerint világnézeti kérdésekben szívesen vitába száll bármelyik párttitkárral vagy pártmunkással. De nem akadt vitapartnere. Hiszem, hogy hozzá azonos műveltségű nem nagyon akadt az említettek között. Nem mertek vitába szállni vele. Nem tudom, hogy ez valóban igaz-e vagy csak legenda. Megtudtuk, hogy a Fő téri nagytemplomban látható stációkat ő készítette. A Szent Anna templom freskói ugyancsak az ő keze munkáinak az eredménye. Szerencsére rosszindulatú feljelentője sem akadt. Az iskola udvarán ritkán beállt közénk futballozni. Nem is rosszul rúgta a labdát. Sajnálom, hogy rajz módszertanból és művészettörténetből kevés ismeretet kaptunk. Igaz, hogy a tanítói munkánkban nem ez volt a legfontosabb. De egy kicsit hiányzott. A rajzot nagyon gyenge színvonalon tanítottam. Ha alkalmam adódott, cseréltem a párhuzamos osztály tanítójával, és helyette más órát kaptam nála. Nagy rheglepetésünkre a harmadik osztályban a tanár úr magyart is tanított nekünk. Később hálát éreztünk, hogy ez így történt. Ekkor bizonyosodott be egyértelműen előttünk a tanár úr magas színvonalú műveltsége. Óráinkon a tankönyvet szinte nem is vette a kezébe, fejből tanított, hogy ezt kissé palástolja, az osztálynaplóval együtt hozott magával könyvet: rajz módszertant. Rendkívül értékes, mély irodalmi elemzéseket végeztünk vele. Sem előtte, sem utána ilyent soha. Évtizedek múlva egyszer elővettem Berzsenyi kötetét, valamit kerestem benne. A könyv a Fohászkodás c. versnél nyílt ki. Emlékeztem, hogy ezt is tanultuk. Biztos vagyok benne, hogy az 50-es években ez nem lehetett tantervi anyag. Olvastam a verset és csodálkozva 1009
