Lapok Pápa Történetéből, 2015
2015 / 1-2. szám - Molnár János: Emlékezés a Pápai Állami Tanítóképző néhány tanárára
volna, ha ezt az iskola rendje megengedte volna. Ennek ellenére elismerésként értékelem, hogy kemény tanulásra szoktatott bennünket. Valószínűleg az ő tárgyaiból tudtunk jelentős mennyiségű ismeretet. Talán a legtöbbet. Ez mindenképpen dicséretet érdemel. Az utolsó két évünkben a kollégium igazgatója lett Barcsay tanár úr. Nem kellett nagy fantázia hozzá, hogy tudjuk, milyen nagyfokú rend, szervezettség lesz az ő idejében. Ismertette a kollégium általános rendjét, napirendjét. Megjelölte a tanulók közül az általa választott felelősöket, a feladataikat. Elmondta, hogy egyes fegyelemsértésért mennyi büntetőpont jár. Hajói emlékszem 13 pont után kénytelen megválni a fegyelmezetlen tanulótól - hozta a tudomásunkra. Tudtuk, hogy mit jelent a tanár úr adott szava. Arra mindenki nagyon vigyázott, hogy ne kapjon a kizáráshoz elegendő pontot. Egyébként a többségünk olyan szegény családból érkezett, hogy albérlet fizetésére a családja nem vállalkozhatott. Ez is fegyelmező eszköz volt. Naponta hat órakor ébresztő - talán vasárnap volt hét órakor három perc múlva sorakozó a folyosón reggeli tornára. Ha ekkor még többen voltak a hálószobában, akkor a felelősnek azt a tanulót kellett felírni, aki legutoljára ment ki a folyosóra. A rossz pontot ő kapta. A reggeli tisztálkodás után még volt egy rövid tanulási idő. Délután 154:i-kor mindenki a tanulószobában a helyén ült és készült a tanulásra. Tíz perces szünetekkel megszakítva háromórás tanulási időszak következett. Ekkor teljes csendnek kellett lenni. A felelősnek fel kellett írni azt a tanulót, aki ez ellen vét, természetesen a későn jövőt is - ilyen alig akadt. A tanteremben felügyelő tanárra nem volt szükség. Vacsora után közösségi foglalkozás: a felelősök beszámolója munkájukról, a tapasztalatukról, az újságban található fontosabb cikkek ismertetése (ez minden valószínűség szerint felsőbb szervek előírása lehetett), a kollégiumban történt fontosabb eseményről beszámoló, moziban, színházban látott előadás ismertetése stb., azután takarodó. Egyszer én is kaptam rossz pontot. Szobafelelősként reggel nem vettem észre, hogy valaki a tilalom ellenére a papucsát az ágy alatt hagyta. Ezek után lehasalva ellenőriztem a szoba állapotát. Az igazgató úr kiszámíthatatlan időben végzett ellenőrzést. Volt, hogy naponta benézett a szilencium alatt a tanterembe. Máskor hosszú napokon keresztül délután szinte nem is láttuk. Némelykor csak a tanterem ajtajáig jött megfigyelni, hogy csönd van-e. Ha nincs, a felügyelő felírta-e a zajt okozót. Egyszer, szeptemberben a kimenő alatt néhányan összeálltunk, elmentünk a piacra és dinnyét vettünk. Ott fogyasztottuk el jóízűen. Aztán siettünk vissza. Nekünk nem volt óránk. Hiába siettünk, mégis elkéstünk. A folyosón legnagyobb örömünkre az igazgató úrral találkoztunk. Kérdésére elmondtuk, mi történt. Meglepetésünkre megértett bennünket, nem kaptunk rossz pontot. Azt azonban tudtuk, hogy ilyen eset büntetlenül nem ismétlődhet meg. Nagyon jó szívvel gondolok Barcsay tanár úrra. Szükség volt a szigorára. Becsültem igazságosságáért. Békefi Aladár Gábor (Románd, 191 1 - Szombathely, 1986): ének-zene szakos tanítóképző intézeti tanár. Tanulmányait a pápai tanítóképzőben, és a budapesti Zeneakadémián végezte. 1933-ban Pápán tanítói, 1948-ban Budapesten középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1933— 39-ig Marcalion, 1939-44-ig Felsőörsön, 1946- 51-ig a pápai Zalka Máté Általános Iskolában, 1956—58-ig az Állami Tanítóképző Intézetben, 1958- 59-ben a Türr István Gimnáziumban, 1959— 86-ig a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán tanított. Pápán és Szombathelyen is tevékenyen részt vett a város zenei életében. Pápán 1945-48 között egy ideig ő vezette a pápai Perutz Gyár énekkarát, 1957-5 8-ig a 1006
