Lapok Pápa Történetéből, 2015
2015 / 1-2. szám - Molnár János: Emlékezés a Pápai Állami Tanítóképző néhány tanárára
István (méltatás) = Tanítóképző ért. 1947; Eredményes módszerek az idegen nyelvek oktatásában (Pápa, 1968) Fő müvei: Fraknói Vilmos : Zala Isván. In. : ATI évkönyve az 1946-47. iskolai évről p. 1. Fraknói Vilmos : Eredményes módszerek az idegen nyelvek oktatásában. Pápa : [s. n.], 1968. Irodalom: ifj. Hermann István : A pápai temetők története. szerk. Huszár János. Bp. : Jókai kör, 1995. p. 36. Somfai János - Somfai Jánosné Keresszegi Hajnalka : A pápai Petőfi Sándor Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola emlékkönyve, 1948-1994. Pápa : Petőfi Sándor Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola, 1994. p. 62. ÁTI évkönyvei 1931-32-1946-47 és 1948- 49. iskolai évről Pápai pedagógus Lexikon, főszerk. Tungli Gyula. Pápa : Művelődéstörténeti Társaság, 1997. p. 39-40. Fraknói Vilmos Minden diák ismerte, hiszen egyedül ő volt az egész iskolában orosz szakos tanár. Osztályfőnökként a saját osztályában magyar nyelvet is tanított. Tudtuk, hogy eredetileg magyar-német nyelvszakos tanár. Az orosz nyelv kötelező bevezetése idején végezte el az orosz szakot. Azt is tudtuk, éreztük egyértelműen, hogy melyik szaktárgyait kedveli igazán. A gesztusai, finom élcelődései közvetetten elárulták, hogy az orosz nyelv tanítását ugyanúgy nem kedveli, mint a diákok többsége annak tanulását. Én a ritka kivételek közé tartoztam. Alacsony termetű ember. Korán őszülő, pirospozsgás arcán mindig éreztem a derűt, a bajusza alatti mosolygást. Nevetni mégis ritkán láttam. Csak látszólag volt komoly ábrázatú. Mindig elegánsan öltözködött, de sohasem feltűnően. O még hordott kamás- lit. Egész megjelenésén látszott a polgári attitűd. Lerítt róla a műveltsége. Finom modora sejttette, hogy korábban - az orosz megszállás előtt - valószínűleg a jómódú polgárok kulturálisan gazdag életét élte. A diákjai előtt zárkózott, magánéletéről, egyénisége diszkrét tartalmáról nem árult el soha semmit. 1953-ban úgy kerültünk Pápára, hogy osztálytársaim közül többen nem tanultak orosz nyelvet. Hiszen a kötelező bevezetése óta eltelt három év alatt még nem lehetett elegendő orosz szakos tanárt képezni, így az iskolák egy részében - főként a kisebb településeken - nem volt oroszóra. Ezért az osztályunkban haladó és kezdő csoportok alakultak. Viszonylag hamar „utolértek” bennünket a kezdő csoport tagjai. A megtanulandó anyag kevés volt, a tartalma sokszor primitív. Ennek ellenére azon kevesek közé tartoztam, akik szerették az oroszórákat. Egyrészt a tanár úr egyénisége, modora volt számomra vonzó. Másrészt Veszprémben szigorú tanáraim voltak. Keményen kellett tanulnunk. Nekem az orosz nyelv tanulása nem okozott nehézséget. Nyelvtanból talán nagyon kevés új dolgot tanultam a tanítóképzőben. A szavakat pedig könnyen megjegyeztem. Az órák nagy részében pihentem, erőfeszítés nélkül értem el jó eredményt. A tanár úr tudta ezt, könnyedén tudomásul vette. Aztán a harmadik osztályban volt egy kis visszaesésem, nem oroszból és nem tartott egész évig. Magyar nyelvből „sikerült” rosszabb jegyeket összeszednem. Fraknói tanár úr csodálkozva nézte a naplót, azután szigorúan rám nézett. Milyen gyerek vagy te? - kérdezte. Hirtelen nem is tudtam, mit feleljek. Aztán kinyögtem: magyar. Látom - mondta. Nem szólt többet, nem kiabált, ezt sohasem tette. Nem tartott erkölcsi prédikációt. Én mégis mélységesen szégyelltem magam. Ilyen az igazi, eredményes pedagógiai ráhatás: kevés beszéd, kevés gesztus és mégis mély nyomot hagy. Aztán később visszajöttek a jobb jegyek. Nemcsak 1013
