Lapok Pápa Történetéből, 2013
2013 / 3. szám - Dr. Zsindely Sándor: A Jókay-család irodalmi munkássága
kiválasztotta, összekötözte a lábait és így vitte a hátán. A közelben volt egy kis patak, oda elsétáltunk, én leültem a pataknak a partjára, ő pedig egy kicsit feljebb ment, és elkezdte a ceremoniális vágást. Elvágta a birkának a nyakát, felakasztotta a fára és hagyta, hogy kicsorogjon a vére. A birka megdöglött gyorsan, kicsurgott a vére, a vér belecsurgott a kis patakba és a patak úgy hozta le, előttem folyt el a vér. Akkor kinyitotta a beleit és azokat vizsgálgatta, hogy egészséges volt-e a birka, vagy nem. És hát mikor megfelelt néki, akkor megnyugodott. Ugyanekkor, ebben az időben, iszonyatos dörgéssel megindult a háború a fejünk felett. És ilyenkor mindenki, valahová behúzódott a fák alá, mert sohasem lehetett tudni, hogy mikor lőnek. Ugyan nem volt rá eset, hogy lődöztek volna munkásokra kint a földön, de ezt sohasem lehetett tudni. Mi is bevonultunk a fák alá és ott üldögéltünk, a sakter felnéz az égre és azt mondja, hogy milyen kár, hogy azok ott fönt mennek, és milyen kár, hogy nem itt vannak közöttünk. Milyen kár, hogy minket nem tudnak megszabadítani. Csak ott fent mennek és bombáznak. És az egész dolognak nincsen semmi értelme - mondja a sakter. Mi elpusztulunk valószínűleg, mind. És mire vége lesz ennek az egész dolognak, már nem is élünk. És ahogyan néztem ottan az egész jelenetet, egy olyan évezredes valami tárult elém: a patak, abba csurgott a birkának a vére, a beleit kiszedte a sakter és megvizsgálta... Szóval egy ősi ceremóniának voltam a tanúja, és a saktemak a szavai annyira igazak voltak, hogy miért vannak ott fönt: kinek használnak? Nekünk nem használnak. Minket nem tudnak megmenteni. És tudtam, hogy halálra vannak ítélve, és tudtam, hogy mi lesz a végük. No, most aztán hogy végződött ez az egész dolog. Valószínűleg a Lang fiúnak mászkálásai és dumálása folytán Bakonytamásin valaki elkezdett panaszkodni, mert hát mindig voltak nyilas érzelmű emberek mindenütt, hogy a Jókaynál vannak ezek az eldugott zsidók, stb. Egy másik vasárnap nagy riadalomra ébredünk, rohannak át, menekülnek be hozzánk, hívják apámat, hogy viszik a zsidókat. Minden bejelentés nélkül megjelent a tábori csendőrség. Amint említettem, nem a rendes csendőrök, hanem katonai tábori csendőrség, és követelték, hogy azonnal kocsikat állítsunk elő és a zsidókat viszik vissza a pápai gettóba. Apámmal együtt kocsira ültünk, kirohanunk Páltelekre, hát ott vannak tényleg a tábori csendőrök: ezek magyarok voltak, nem németek. És hát nagy veszekedés kezdődik: Apám azt követeli, hogy mutassák meg papírjaikat, okmányaikat és a parancsát a főszolgabírónak, mert a főszolgabírónak az engedélyével lettek ők kiengedve. Hát, ha viszszaviszik jogilag, akkor a főszolgabírónak kell lennie valamiféle parancsának. Ott a tábori csendőrök csak pofáztak, hogy az nem kell. Mi vagyunk itten az egyedüli hatóság, és a mi parancsnokaink mondják ezt, és mutogattak mindenféle papírost német pecsétekkel, meg nem tudom én mivel. Szóval, apám rettentően összeveszett velük. Nem akart kocsikat állítani elő. És akkor jön az egyik, nem volt tiszt közöttük, hanem inkább ilyen őrmester szerű alak, és dumál: hát akkor majd mi rekvirálni fogunk, mert nekünk van jogunk erre. Mire Apám mondja, maguknak nincs joguk semmire se. Ki a parancsnokuk, micsoda, stb., telefonálok neki. De ők nem várják meg, és így. Szóval, annyira ment a dolog, hogy azt vártam, hogy Apámat is elviszik. A cselédek összegyűltek, a zsidók kuporogtak a szállásukon, lakásukon. Hát mit volt mit tenni, kellett kocsikat adni, felrakták a zsidókat a kocsikra, és hát elindultak Pápa felé, az őrségnek a kíséretében. Apám visszarohant haza a telefonhoz, és akkor telefonálgatott jobbra-balra, előre-hátra, de hát vasárnap volt és senki sem tudott elérni. Véleményem szerint érdemes lenne Jókay- Ihász Lajos visszaemlékezéseit egyszer valakinek feldolgozni. A fenti kérés időközben megvalósult azzal, hogy 2012 őszén megjelent Németh Tibor: „...mások szegénységén segíthetni...” címmel Jókay Ihász Lajos életéről szóló 300 oldalas kiadvány. A lektorok Fejes Sándor - Nagyváradi József KIADJA A PÁPAI JÓKAI MÓR VÁROSI KÖNYVTÁR Felelős kiadó: dr. Hermann István igazgató Tipográfia: Sóki Erzsébet Zsuzsanna 938 Pápa, 2(113. HU ISSN 1216-5581 HU ISSN 1216-2027
