Lapok Pápa Történetéből, 2013

2013 / 2. szám - Zsuppán István: Egy hosszú élet rövid leírása

rencet is megfigyelték. A megfigyelő nem volt más, mint egykori tanítványa a református gim­náziumból. A fiúban volt annyi gerincesség, hogy felfedte magát tanára előtt. Ezután együtt írták a tartótiszt számára a jelentéseket a párt legnagyobb megelégedésére. Akciójuk csak a rendszerváltozás után derült ki. „Sic transit, gloria mundi, így múlik el a világ dicsősége.” Fata Vilmosné évekig dolgozott az akkori új nevű Városi Tanácsnál Kerekes János tanács­elnök és lánya, Ilus néni irányításának idején. A két szocialista vezető azért tűrte meg a ta­nácsnál a klerikális Hajnal Erzsébetet és Hed­viget, mert „a családjuk nem nézte le a szegényeket” a Horthy-rendszerben - véle­kedtek a Kerekesek. Az ifjú házasok nehéz időket éltek meg az ötvenes években: a férj osztályide­gennek minősült, míg a fele­ség klerikális reakciósként volt számon tartva. 1951-ben abba a zalai fa­luba költöztek, ahol megis­merkedtek 1940-ben. A falu neve Dömefölde, a Válicka­­patak partján fekszik. Ezen a patakon volt az a malom, mellette a hozzátartozó föl­dek, amelyet férje családja birtokolt az államosításig. A családjukat kuláknak nyilvá­nították, Fata Vilmos nővé­rét és családját deportálták. (Kitelepítésük történetét Ferenczy Izabella - nővérének lánya - Horto­bágy címen megírta). Aztán a diktatúra szorítása enyhült, változ­tak az idők. A szomszéd nagyközségben, Pá­kán szükség lett tanítóra. Ekkor derült ki, hogy Fata Vilmosnénak tanítói oklevele van. Behív­ták Lentibe, a járási oktatási osztályra megbe­szélésre. „Amikor az irodába léptem - emlékezik a jelenetre Hedvig néni -, felismertem az osz­tályvezető elvtársban azt a pápai képzős fiút, aki gyakorta ministrált az apácáknál.” Az osztályvezető is felismerte őt, és rögtön gyalázni kezdte a pápai kedves nővéreket: „Ott ettem Pápán az apácák kegyelemkenye­rét” - mondta. Majd megkérdezte: Tud-e demokratikusan tanítani?” Én is tudok úgy színészkedni, mint más” - kapta a választ. Ez a gúnyos kijelentése a szerződéses taní­tói szintig ért fel, amiből később kinevezés lett. Négy gyermekük az ötvenes években szü­letett. Férje 51 évesen, 1973-ban meghalt. Halála után a kis zalai falu­hoz kevésbé érezte magát közel. Amint nyugdíjazták 1980-ban, Hedvig néni haza­költözött Pápára, egyik fiával együtt, édesanyja kérésére. „Nem szerettem tanítani” - vallotta magáról a kilenc­ven éves tanítónő. Vallomásának ellentmond, hogy abban a kis zalai falu­ban, ahol egész nyugdíjazásá­ig tanított és nevelte az alsós gyerekeket, nagyon megsze­rették őt a tanítványok és szü­leik is. A mai napig hívják találkozókra egykori diákjai. Idős kora miatt csak a levele­ikre tud válaszolni, az utazást már nem vállalja. Húsz éve Pápán találkozott képzős osztálytársaival az 50 éves érettségi találkozón. 2002-ben arany diplomát, 2004-ben gyémánt diplomát vehetett át az Apáczai Csere János Tanítóképzőben, Győrben. Fata Vilmosnét rendszeresen látogatják gyermekei, unokái és dédunokái. Hedvig néni férje utáni neve Fata, ami a la­tin nyelvben sorsot jelent. Azaz Fata Vilmos­né a nevében is Sorsát élte, mert: Sic fata volunt, a sors akarta (így). Hajnal Hedvig, Fata Vilmosné (2013) Pápa,2013. HU ISSN 1216-5581 HU ISSN 1216-2027 KIADJA A PÁPAI JÓKAI MÓR VÁROSI KÖNYVTÁR Felelős kiadó: dr. Hermann István igazgató Tipográfia: Sóki Erzsébet Zsuzsanna 922

Next

/
Thumbnails
Contents