Lapok Pápa Történetéből, 2013
2013 / 3. szám - Dr. Zsindely Sándor: A Jókay-család irodalmi munkássága
országhatárainkon kívülre. Ebben szerepel Hegedűs Lóránt kivándorlásról írt három munkája. Merész pénzügyi stabilizáció tervét mai napig tanítják az egyetemen. Széchenyi Istvánról, Kossuth Lajosról és a két Andrássy Gyuláról, illetve Tisza Kálmánról és Istvánról írt három könyve több új, a történészek által azóta elfogadott megállapítást tartalmaz. Ady Endre költői nagyságát méltatta és támadta a hivatalos álláspontot képviselő irodalmárokat és mikor ezért a Nyugat c. folyóiratot a csőd fenyegette, anyagi segítséget nyújtott annak fennmaradásához. Szatirikus, utópisztikus jövő-regényét a Mire a háború meghal címen 1926-ban írta. „Megtudjuk belőle, hogy a nép 1948 táján fellázad, kiharcolja a földosztást és a titkos, általános és egyenlő választójogot - ám de a választásokon a hatalmon levők csalni fognak, emiatt tovább növekszik a feszültség. [...] 1970-ben pattanásig feszül a húr. Érdemes szó szerint idézni. „A mohamedán mozgalom és a kínai kérdés irtózatos erővel zúdul az emberiségre. Európa ugyanis nem csak saját fiait, de az arabokat is megtanította a tömeges embergyilkolás eszközeire” - idézte ezeket a szavakat a regényből Nemeskürthy István 1992-ben. Legbelsőbb énjét Hegedűs Lóránt azonban azokban a kis írásaiban tárta fel, melyek kisebb kötetben, összegyűjtve jelentek meg.8 Ezekből egy mély érzésű, romantikus lelkületű, nagy műveltségű, depressziós, az elmúlásra következetesen felkészülő, de Istenben rendíthetetlenül hívő, magányos, öreg, fáradt ember szólal meg. Mindamellett legendás humora volt, néhány szellemes mondásán a londoni City-ben is nevettek. Azt hiszem Magyarországon nem fordult még elő, hogy egy újság egy kis könyvecskét jelentetett volna meg, mely egy hivatalban lévő pénzügyminiszterről szóló vicceket és karikatúrákat közli és melyhez - természetesen - maga az érintett írt előszót.9 Mint említettem, Hegedűs Lóránt két színdarabot is írt. Mindkettő történeti munkáinak amolyan „mellékterméke”. A Kossuth c. színdarab 8 Hegedűs Lóránt. Viola-város, Könyvbarátok Társasága kiad., Kolozsvár, 1938; mesék a boldog öregségről, Sylvester rt., Budapest, 1936; Túl az Opereneán. Mesekönyv a kis unokámnak, Sylvester rt., Budapest, 1935; A könyvek könyve, Singer és Wolfnerrt., Budapest, 1929. 9 Jaj, az a Hegedűs! Hegedűs Lóránt előszavával. A Borszem Jankó kiadása. Budapest [é.n.] Hegedűs Kossuth-tanulmánya alapján készült Hevesi Sándor bíztatására 1928-ban. Szigorú értelemben nem dráma, inkább amolyan történelmi olvasókönyv. A koncepciója az, hogy Kossuth akárkihez is fordul, mindenkiben csalódnia kell. Amikor az osztrákokkal kíván tárgyalni, elfogják, az országgyűlésben Széchenyivel kerül szembe, Buda ostromakor Görgeyvel. A negyedik felvonás Amerikában játszódik, ahonnan Kossuth segítséget kér. De Amerika nem ad: őt sem Európa, sem Magyarország sorsa nem érdekli. Turinban pedig hiába hozzák meg részére a mandátumot, hazamenni nem lehet. A darabot 1928-ban mutatták be, 1938-ban újították fel. Megért több mint 25 előadást. 1944. március 19-én pedig az akkori kormány különös hangsúllyal kívánta megünnepelni Kossuth Lajos halálának 50. születésnapját, valamiféle válaszul az egyre fokozódó német nyomásra. A Nemzeti Színház erre az alkalomra ismét előkereste a Kossuthot. A repríz első előadása március 15-én volt. Ezt én, mint akkor 12 éves kisfiú édesanyámmal együtt megnéztem. Emlékszem rá, kb. háromnegyed részig volt tele a színház és az előadás az ünnepre tekintettel a Himnusszal és a Rákóczi indulóval kezdődött, és a végén jelenlévők tetszése elég hosszan tartó tapsban nyilvánult meg. A következő előadást vasárnapra, március 19-re tűzték ki. Ezen a szomorú napon a Nemzeti Színházban a Kossuth előadásán az aznapi események hatására a közönség tomboló tapsban adott hangot véleményének, de az előadás minden incidens nélkül ért véget. A darabot persze azonnal levették a műsorról. Az eseményről később két cikk számolt be. Az egyiket Gáspár Margit írta még a ’70-es években, a másik Szabó Sándornak, Kossuth alakítójának beszámolója az előadásról. Az elsővel nem kívánok most itt foglalkozni, sem úgynevezett megállapításai, sem hangneme nem árul el túl nagy szimpátiát a darab szerzője és műve iránt, arról nem is beszélve, hogy több valótlanságot is tartalmaz.10 Szabó Sándor cikke a rendszerváltozás után megjelenő, rövidéletű Pesti Hírlapban látott napvilágot. Ebből idéznénk néhány sort: 10 Egy zajtalan bukás zajos sikere, Magyar Nemzet, 1984. március 17., szombat 935
