Lapok Pápa Történetéből, 2013
2013 / 3. szám - Dr. Zsindely Sándor: A Jókay-család irodalmi munkássága
tikusról is írt. Tanárai közül Székely Bertalanról és Liezen-Mayer Sándorról emlékezett meg. Könnyen olvasható stílusát a sok rövid mondat teszi ritmikussá. Érdemes volna ezt a két könyvét ismét megjelentetni. Jókai Róza nem csak írt, hanem szépen festett is. Münchenben tanult. Családunk birtokában két képe is van, két portré. Egy művészettörténész egyszer, mikor megpillantotta az egyiket, azt hitte, hogy egy Lotz képet lát. Mint ismeretes, Laborfalvi Róza halála után Jókai Mór Fesztyékhez költözött, ahol a Bajza utcában, egy házban, de két különálló lakásban laktak. Itt élt második házasságáig, Nagy (Grosz) Bellával való megismerkedéséig. Jókainak erről a második házasságról már annyi mindent és annyiszor írtak, hogy én nem kívánom ezen írásművek számát szaporítani. Grósz Bellának is van egy visszaemlékezésszerű írása, de megvallom őszintén, én nem olvastam még el. Pedig el kellene: audietur et altera pars. Lőrinte és Hathalom És most eljutottam előadásomban ahhoz a részhez, mely a Jókay család azon tagjairól szól, akiket én még személyesen ismerhettem. Itt elsőként Jókay Károly legfiatalabb leányát, Etelkát, vagyis ahogy én nevezhettem, Etelka néniről említettem meg. Lőrintén találkoztam vele és talán azért maradt meg bennem ez az emlék olyan elevenen, mert nála ettem először életemben aludttejet. Lehettem vagy hat éves. Arra a kérdésre, hogy hogyan ízlik az aludttej, Sanyika? Én komor képpel állítólag azt feleltem: Köszönöm, majd megszokom! Etelka néni is írogatott, sőt azt hiszem, Eszterhez hasonlóan, ő is néha-néha kisegítette Jókait, ha közeledett a lapzárta és nem volt elég közölhető kézirat kéznél. Egy francia lektűr író, Pierre Zaccone egyik regényét fordította le és ezt Jókai újságja, a Nemzet folytatásokban közölte. Németből is fordított. Jókay-Ihász Miklós Jókay Károly legfiatalabb fiának, II. Mórnak volt a fia. Korán árvaságra jutott, őt gyermektelen nagynénje, Jókay Etelka és annak férje, Ihász Lajos nevelték fel Lőrintén és felnőtt korában felvette családi neve mellé nevelőapja nevét is. Azt hiszem, Jókay-Ihász Miklóst nem kell bemutatnom: megtette ezt Körünk örökös főtitkára, Huszár János tanár úr Múltidéző történetek Pápáról című honismereti könyvében. Feleségét, Szoboszlai Papp Erzsébetet Debrecenben ismerte meg. Három fiúk született, Lajos, Miklós és Sándor. Lajos és Sándor Amerikába mentek, Miklós gépészmérnöknek készült, és katonaként egy francia fogolytáborban halt éhen 1945-ben. Jókay Etelka halála után a család a hathalmi birtokra költözött. Lajos, aki vegyészi pályára lépett új hazájában, Amerikában, élte utolsó éveiben nagy vállalkozásba fogott. Magnetofonszalagra mondta élete történetét. Található benne sok érdekes adat a háború előtti Magyarország mezőgazdaságáról, társadalmi életéről, iskoláiról, de a lőrintei és hathalmi birtokok gazdálkodásával is részletesen foglalkozik. Leírja menekülésének történetét 1945 tavaszán, németországi tartózkodását, Amerikában végzett tanulmányait. Csinos kis kötetet lehetne a magnószalagok anyagából némi szerkesztői munkával készíteni. Jókay Jolán és családja Hegedűs Sándoréknak két fia és egy leánya élte meg a felnőtt kort, közülük most először Sándorról szólok. Portréját Ferenczy Károly festette meg: A képen látható, hogy „az ovális arcú, szemcsíptetős, ráncolt homlokú alak felöltőjét már karjára vette, s indulni készül. Hirtelen nagy nyomatékkai még befejezi mondatát, amire felemelt eleven gesztusú jobb keze utal. Ez a közvetlen mozdulat teszi életteljessé a portrét.” -írja az arcképről Genthon István. Ifjabb Hegedűs Sándor, ahogy ő magát élete végéig nevezte (én még ismertem és persze Sanyi bácsinak hívtam) eredetileg mérnöknek tanult. Tanulmányai végeztével átvette a Kereskedelmi Minisztérium vezetését. Első dolga volt, hogy magához kéresse „Hegedűs fogalmazó urat” és hivatalos formában felmondott neki. Fia ezt hallva udvariasan meghajolt, majd ünnepélyes hangon csak ennyit mondott: „Robespierre, követni fogsz!” és távozott. Amerikában is járt, ahol hídszerkezeteket tanulmányozott: simára borotvált arccal ment ki és Shakespeare szakállal tért vissza, valamint azzal a komoly elhatározással, hogy szakít a mérnökséggel, és ezután csak az irodalomnak él. Családja nem volt, de vagyona igen. Sokat 933
