Lapok Pápa Történetéből, 2013
2013 / 3. szám - Dr. Zsindely Sándor: A Jókay-család irodalmi munkássága
délyeket és közvetített a civakodó családtagok között. O volt a nagy békéltető. A másik Eszter. Jókay József leányának írásait itt Pápán bizonyára jobban ismerik, mint én. A szabadságharc eseményei, és vele szülővárosának sorsa élénken foglalkoztatta: komáromi emlékeiről az Igazmondó ban számolt be, az 1848. évi tűzvészről, Komárom ostromáról, a bombázásról, és más eseményekről. Itt 1849, háborús húsvétjáról közölt írásból mutatnék be néhány részletet: Vály Jókai Eszter: Húsvét ünnepe Komáromban 1849-ben4 Lesz feltámadás! Mily vigasztaló hit a feltámadás reménye, örömnap az egész világnak, megünneplik azt mind a vallásfelekezetek, akik hisznek a Megváltóban. [...] Nagypénteken azzal bíztattuk magunkat, hogy ha a Megváltó értünk szenvedett halála emlékét nem ünnepük meg, de a feltámadás napján csak fogjuk tapasztalhatni, hogy ellenségeink odaát nem pogányok, majd tartanak ünnepet, és engedik nekünk is megszentelni ezt a napot. [...] Nagyon fájdalmasan csalatkoztunk. [...] Nem kímélték a gyilkoló golyó minden nemét ránk bocsátani, mintha a pokol küldte volna tüzes haragját az Isten imádására siető buzgolkodók fejére, úgy szálltak éppen az egyetlen rombolástól ment szentegyház felé: minden löveg oda volt irányozva. Megszámlálhatatlan mennyiségű bomba és golyó hullott a templom melletti lapályba, és ott sustorogva nyelte el az akkor feneketlen posvány, - mintha igazán pokolra szállnának alá, az ég felé emelkedtökben mintha csak megbánták és szégyenlették volna gyilkos küldtetésöket és merész törekedésöket a magasság és a rombolás utján. [...] Tudta és látta mindenki, hogy ahova egy bomba becsapott és szétpattant, ott nem maradt épségben a legszilárdabb keményfa eszköz sem, hát a gyarló emberi test mivé lett volna, ha oda a szent kápolnába neki szánt és célzott bomba közül csak egy is szót fogadott volna küldőinek! - Nem, - úgy látszott több emberi érzés volt azokban a vas gömbökben, mint odaát a parancsnok vas lelkében, lüktetve szálltak rézsúton felénk, de mintha az imádságnak csakugyan lett volna hatása, mikor már az egész fenyegetet 4 Igazmondó, 1 (26) (1867) 243-244 hely fölé felküzdte magát a kilőtt golyó, nyílsebesen zuhant alá és ott elnyelte a rá méltó hely. [...] A kisded Rozália templomba most beszorongott annyi [hívő], hogy minden egy helyet legalább is ketten foglaltak el, de azért még a többség kinn maradt az Úr hajléka körül és úgy énekelte az orgona megható hangjai kíséretében a 25. dicséretet: Emlékezzünk e napon Uruknak haláláról, És feltámadásáról, Neki adván hálákat. Irgalmazz nekünk! ” De vannak Eszternek vidámabb írásai is: cikkei, rajzai az Üstökösben jelentek meg. Ezek általában egyedülálló férfiak viselt dolgait tárgyalják humoros formában, ilyen címek alatt, mint: özvegy férfiak, a félj, ki féijhez adja nejét, a szalmaözvegy férfi, a vén ifjú legény. A szalmaözvegy férfi című több folytatásból álló cikk-sorozatát könyv alakjában is meg kívánta jelentetni, de tudomásom szerint nem lett belőle semmi. Eszter kilenc évvel volt idősebb öccsénél, Móricnál. Mint az idősebb leánytestvérek általában, ő is amolyan „anyahelyettesi” tisztet viselt, a kisfiúval sokat és szívesen foglalkozott. A kezdő írónak ő volt az első kritikusa, sőt később néha ki is segíthette Jókai Mórt, ha a szerkesztő úr pld. betegeskedett, vagy más dolga akadt, mint az írás. Erre vall egy levél, melyet Jókay Mór írt Eszternek 1867. augusztus 7-én: „Kedves Esztikém. Ma, hála istennek ismét jobban vagyok, s szabad egy órára kisétálnom a levegőre. Kérlek, légy szíves valami humoreszket írni az Üstökösnek, ha ráérsz? Én még nem igen dolgozhatom. Isten áldjon meg, csókolunk mindnyájan mindnyájatokat Szerető öcséd JMór Bfüred 7/8-67 [Címzés:] T. Vály Ferencnének Svábhegyre küldendő, de biztos ember által, nehogy harmadnapra jusson kézhez JM” 929
