Lapok Pápa Történetéből, 2012
2012 / 6. szám - Weiling Gáborné: Emlékeim édesapám nagybátyjáról, a ferences szerzetes pap Markó Marcellről
Harctérre indulása előtt búcsút venni hazament a „legdrágább édesanyához” és ahhoz az öreg Vincés nővérhez, aki őt óvodás korában nevelte, akiről - mint édesanyjáról is - mindig a legszebb szavakkal emlékezett meg. Ez az öreg apáca a ragyogóan szép ifjú hadnagynak búcsúzásul csodás Mária érmet ajándékozott. A katona-mundér medáliák helyére nem tűzhette, így sapkája felhajtójába csúsztatta. Gondviselésszerüen. Életét ez az érem mentette meg: egy golyó a fejét érte. Az éremtől „gellert” kapott ...az iijú hadnagy életben maradt. Féltett kincse is lett élete fogytáig. Végig szenvedte a háború borzalmait; hadifogságba esett. Megfordult különböző táborokban. Végül Krasznojárszkába jutott el. Gyóni Gézával volt együtt abban a táborban, mely ma is fájdalmas emléke az öregebb magyaroknak. Eleinte, mint tisztnek, nem is volt a legrosszabb sora. Sőt, mint lányos arcú fiatal hadifogolynak, különösen nem. A tábor színházában, melynek Melles Béla volt a karnagya, Földényi László, a Nemzeti Színház tagja a lelke, a Lehár és Kálmán operettekben szubrett volt, ünnepelt színész. Az orosz forradalom után felborult a tábor rendje. Megszökött. Szűccsé akarta magát kiképezni, de a szabóságot sajátította el. Mint felszabadult szabósegéd, az utolsó hadifogoly szállítmánnyal érkezett haza édesanyjához, az „édes”-hez... Hivatása Szent Ferenc rendjébe már hadapród korában ébredezett benne. Már akkor, amikor Nagykanizsán a barátok templomába járt nemcsak szentmisére, de májusi és októberi litániákra is. Hivatása hadifogságában a honvággyal együtt jelentkezett, mindig jobban elmélyült. Színházi sikerei nem tévesztették meg. Szerepet csak azért vállalt, hogy játékával feledtesse kálváriájuk szenvedéseit. Vágya, hogy kolostorba vonul, hazatértekor már megmásíthatatlan elhatározássá érlelődött lelkében. Probléma már csak ez volt: mikor, hogyan ...? Egyik nővérének férje a pesti Vigadó éttermét bérelte. Náluk lakott. Nősíteni akarták. S aztán kezére játszani az üzletet. Nem sikerült. „Ha tudnátok, min töröm az eszem és tudnátok, kinek fogadtam meg, hogy fia leszek...” ápolgatta magában hivatását. A probléma hamarosan megoldódott. Édesanyja váratlanul meghalt. Ezzel elszakadt az utolsó kötelék is, mely a világhoz láncolta. Szabaddá vált az út a kolostorba. A még útban álló akadályok elhárításában vigadói nővére is nagylelkűen támogatta. Az oltár előtt 910
