Lapok Pápa Történetéből, 2012
2012 / 6. szám - Weiling Gáborné: Emlékeim édesapám nagybátyjáról, a ferences szerzetes pap Markó Marcellről
LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL 6. SZÁM PANNICULUS SER.C. NO. 346. 2012. Weiling Gáborné Emlékeim édesapám nagybátyjáról, a ferences szerzetes pap Markó Marcellről Ahogy számolom, alig 30 év, amíg földi életünk egy időben zajlott. Gyermekkoromban nem beszéltek az emberek felmenőikről, nevezetes rokonaikról, legfeljebb szűk családi körben, és ott is szelektálva a történteket. Karczaghy utóda fotója a fiatal szerzetes papról így keveset hallottam Marcell bácsiról, akinek a fényképét felfedeztem a családi albumban. Személyét nagy tisztelet övezte. Pap volt. Már ez a tény is magunk fölé emelte. Később, amikor a családi levelezéseken kívül személyesen is találkoztunk néhány alkalommal, szerető csodálója lettem. Any- nyira különbözött az én általam addig ismert papoktól, például a vasszigorral oktató hittanáromtól. Az ő jelenléte nyugalmat, békességet teremtett maga körül. Gyönyörködve nézte milyen nagy élvezettel ettük a finom csokoládét, amivel megajándékozott minket. Különösen emlékezetes számomra egy nála tett látogatásunk Felsőörsön. Az 1940-es évek végén az utazás, ami kizárólag vonattal történt, nagy és ritka esemény volt még felnőttek számára is, hát még egy kislánynak. így izgalmas élménynek ígérkezett, hogy Sellyéről, az ormánsági nagyközségből édesapámmal meglátogattuk nagyanyámat Keszthelyen. Édesapámat ezer szál fűzte ehhez a kedves városhoz. Itt töltötte diákéveit, és lett a Balaton örök rajongója. Én is megszerettem a várost. Négy éves kisgyerekként Kárpátaljáról menekülve itt talált menedéket családunk néhány hónapig. Nagymamám otthonában ugyanaz a kedélyes békesség honolt, mint ami féltest905
