Lapok Pápa Történetéből, 2012

2012 / 2. szám - Huszár János: A Böröczky család és a pápai Böröczky vendéglő története

vendéglátóipari iskolába, ahol újra kitűnő eredménnyel szerzett bizonyítványt. Mun­kaadói is meg voltak vele elégedve. Négyévi bécsi tar­tózkodás után 1912- ben, 23 éves korában visszatért Pápára. Addigra már annyi kezdő tőkét tudott megtakarítani, hogy meg tudta vásárolni a mai Böröczky dom­bon álló Zöldfa ven­déglőt, amely 1893 óta működött ott. Ezt kibővítette és 1913- ban Böröczky vendéglő néven nyitotta meg kapuit. Ugyanakkor megnősült, egy rába- patonai lányt, Pethő Gizellát vette felesé­gül. Később gyermekei is szerencsés indí­tást kaptak hazulról, gondos nagyapám a jól menő vendéglő jövedelméből lehetővé tudta tenni, hogy gyerekei jó iskoláztatást, külföldi tapasztalatot, tág látókört szerez­zenek életútjukra. Sándor fiát és Gizella lányát a Kollégiumban eltöltött diákévek után Ausztriába, Grazba küldte német nyelvet tanulni, kisebbik lánya, Sarolta a pápai Nőnevelő Intézetben, ismert nevén Nátusban szerzett tanítónői oklevelet. Böröczky Géza Böröczky Géza a családjával A Böröczky vendéglőben nagy élet folyt, a helyi értelmiségi és iparos élet képviselői mellett a harmincas évek végén már mindennapos vendégek voltak a repü­lő és ejtőernyős csapatok tisztjei is. Ami­kor megjelentek az ejtőernyős tisztek ele­gáns díszegyenruhájukban, a zenekar azonnal rázendített az ejtőernyős indulóra, ez mindig az este egyik fénypontja volt. A tisztek szívesen udvaroltak a vonzó fiatal pápai hölgyeknek. Géza nagyapám kiseb­bik lányát is egy ejtőernyős főhadnagy, vitéz Kövesdy Dezső vette feleségül. Kiss Zoltán főhadnagy az Adorján ügyvéd úr lányával, Ancival kötötte össze életét. Édesapám, dr. Szőllősy Sándor, Pápa város későbbi polgármestere is itt ismerkedett meg a repülő és ejtőernyős tisztekkel, akikkel később jó barátságot ápolt. Itt ke­rült baráti kapcsolatba vitéz Makray Ferenc ejtőernyős századossal is, akivel később egy hősi tett kapcsán együtt írták be a ne­vüket Pápa város történelemkönyvébe. Hasonlóképpen innen sarjadt a kapcsolata a tulajdonos nagyobbik lányával, Giziké­vel, aki később a felesége és az én édes­anyám lett. Anyámnak jó üzleti vénával megáldott természete volt, szorgalmas volt és tehetséges, tekintélyes szerepet vállalt a Böröczky vendéglő vitelében, különösen esküvők, bankettek, diákünnepségek szer­vezésében és lebonyolításában. Mindezt a gondos gyermeknevelés mellett sikerült megoldania. Érdemes megemlíteni, mit ír a pápai Ipartestületi Évkönyv nagyapám ezekben az években elért eredményeiről: „A szakmában 1904 óta működik. Az Ipar­testület tagja, a Szikvízgyár Szövetkezet elnöke, volt városi képviselő, Iparkamarai póttag. Boraiért arany oklevéllel tüntették ki. 1914-től végig szolgát. Volt az orosz és albán fronton. ” A vendéglő mellett nagyapám üzleti vállalkozási köre ez időben, tehát a 40-es években egy újabb színfolttal gazdagodott: az Esterházy családtól megvásárolta a 35 hold területű Igal-pusztát, a pápai Öreg­hegy szomszédságában. Ez gyönyörű bir­tok volt, a dombtetőről el lehetett látni a Somlóig, a másik oldalon a teveli hegyekig futott le. Nagyapám itt mintagazdaságot akart kialakítani, benne szabadidőparkkal, szőlőskerttel, lovagolási lehetőséggel, falu­si vendéglővel. A szerződést és a jogi hát­878

Next

/
Thumbnails
Contents