Lapok Pápa Történetéből, 2011
2011 / Különszám - Emlékünnepség az 1956-os forradalom és szabadságharc 55. évfordulóján Pápa, 2011. október 23.
Csak a szívek sírnak Zenés irodalmi összeállítás Néhány gondolat az 1956-os ünnepi műsorból Valahol mélyen csak a szívek sírnak, Azért, hogy senki se lássa talán, Valaki hallja, látja is a szív sírását, Letörli csendben, és közben vigaszt is talál. A holtak véréből virágzó fa zsendül, S rajta arany betűkkel áll: „Feltámadunk!” A bárány az, ki nem fél közülünk, egyedül ő, a bárány, kit megöltek. Végigkocog az üvegtengeren és trónra száll. És megnyitja a könyvet. DAL: Emeld föl szívedet, nemzetem Lángoljon, lángoljon a világegyetem! Melyik nép írta fel mostanában nevét így, hogy aranyat adott kezébe Isten ujja? S mely nép beszélt így önmaga nevében, mint angyal, mikor a harsonáját fújja? Felkelt ez a nép, mert élni akart: letépte szeméről a kötést, szívéről a jégbilincset s leverte lábáról a béklyót, mit raktak a gyarmatosítók, És boldog vagyok én, hogy láthatok, És elmondhatom, hogy „Feltámadott!” Feltámadtál, sírbatett nemzetem, A hét sebedet látta két szemem, És kezeden a vasszögek nyomával Megjelentél a zárt ajtókon által. A nyüvek között megmozdult a tested, A sziklakövet félregördítetted, És eljött közénk a pünkösdi lélek, S értelme lett értelmetlen igéknek. DAL: Három angyal száll az égen a világ négy felére, Szerkesztő, rendező: SARKADI NAGY ANTALNÉ 2011. október 23. Három virág porát hintik, színét festik az égre, Három templom három bércen, az Úrhoz szól az ének Három színből lett egy zászló, mit nem téphetnek széjjel! Én Istenem adjál szállást, akárhová érek, Három harang hangját hallom, mindig hazatérek. 1956-ban együtt voltunk, a kar, a karban, és együtt mondtuk eskünk szövegét, hogy szabadságért harcol most a nép és jaj annak, ki fegyvert fogva ránk, elnyomná ismét szent magyar hazánk! 1956-ban elmondtuk versben, zengtük dalban, hogy bús tegnapra víg holnap köszönt. Mert nem kívánunk újabb vérözönt, hisz’ elhullott már annyi jó magyar, s a nép most békét, megnyugvást akar. Diákok-katonák-munkások-polgárok. Magyarok-testvérek, ugyan mire vártok? Fegyverbe mind, ki él! Győz a forradalom, Lelket felemelő szent, szabad hatalom. A rádiót lesem. Utcai harcok: vér - statárium - vér. Sok drága élet ott marad. Kokárda nyílik a szívük felett! Jövőt virágzik a véres jelen. Nemzeti lobogónk Fiatalok vitték, Azt, hogy győzni fognak, Remélték és hitték. 835 Övék a háztető, Kapualj és tornác,
