Lapok Pápa Történetéből, 2011
2011 / Különszám - Emlékünnepség az 1956-os forradalom és szabadságharc 55. évfordulóján Pápa, 2011. október 23.
c réro LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL KÜLÖNSZÁM PANNICULUS SER.C. NO. 329. 2011. Emlékünnepség az 1956-os forradalom és szabadságharc 55. évfordulóján Pápa, 2011. október 23. Köntös László: Identitásküzdelem Ünneplő Gyülekezet! Kedves Honfitársaim! Kérem, engedjék meg nekem, hogy ezúttal ne mondjak afféle személytelen, hivatalos beszédet, hanem hadd legyek inkább egészen személyes. Hadd szólaljak most meg úgy, mint egy közületek, mint egy magyar ember, akinek az élete nagyrészt a 20. században teltjel, s akinek az életében 1956 nem pusztán tovatűnő emlék, hanem ma is jelenlévő, lüktető valóság. Az én életem úgy alakult, hogy éltem külföldön is, s azóta is szinte naponta érintkezem külföl diekkel. S ezek a szertágazó külföldi kapcsolatok felkészítettek engem arra, hogy folyamatosan számot adjak magyarságomról. A minap is Londonban jártam eg\ konferencián, ahova a világ minden részéről érkeztek résztvevők. S ilyenkor, ahogyan az lenni szokott, mindenki mondott néhány mondatot önmagáról. Évtizedek hosszú tapasztalata azonban felkészített engem arra, hogy amikor elmondom, hogy magyar vagyok, sokszor magyarázkodnom kell. Magyarország? Hol is van az pontosan? És milyen nyelven is beszéltek? Ti voltatok azok, akik fellázadtatok az oroszok ellen, ugye? - Nem az oroszok ellen, hanem a Szovjetunió ellen - válaszolom. És te tudsz oroszul? - kérdezik tőlem elég gyakran. Magyarázkodnom kell tehát, ha arról a nemzeti közösségről kell számot adnom, amelynek én is része vagyok. Egy franciának, egy németnek, egy amerikainak nem kell különösebben magyarázkodnia. Mindenki érti. Egy magyarnak igen. S ezekben a beszélgetésekben benne van a mi egész történelmünk. Egy, a megmaradásáért és saját identitásának érvényesítéséért folytonosan küzdő nép történelme. Nos, számomra 1956 nem pusztán a szabadságért és az emberi jogokért folytatott harc emlékezetes pillanata, hanem mindenekelőtt a magyar identitás megőrzéséért folytatott évszázados küzdelem soha nem feledhető mozzanata. Mert az igaz ugyan, hogy a mi népünk itt a nyugati kultúra peremén, keleti hatalmak árnyékában 1526 óta folytonos elnyomásban és fenyegetettségben élt, de a szovjet hatalom volt az első a történelmünkben, amelyik a tankjaival együtt szellemi-lelki elnyomást is hozott. A török nem akarta megváltoztatni gondolkodásunkat, vallásunkat és szokásainkat. A kommunizmus igen. Az a hatalom, amellyel 1956 hősei szembeszálltak nem pusztán a földjeinket és a hódolatunkat akarta, hanem a szívünket és a lelkünket, a gondolkodásunkat és a szokásainkat, a múltunkat és a val833
