Lapok Pápa Történetéből, 2011

2011 / Különszám - Huszár János: Emlékezések és képek vitéz Kovács Lajosról, a pápai Református Kollégium legendás hírű tanáráról

kardvívást, sőt annyira is vittem, hogy hetedikes koromban a kerületi bajnokságon negyedik helyen végeztem. Sajnos, az országos bajnokság abban az évben (1944),

és persze a következőkben már nem volt megtartva.

László Bandi, aki kiváló atléta volt (ő volt a legjobb kardvívónk), nagyon kedves tanítványa volt a tanár úrnak.

Hozzászólások a témához

Kaufmann Pálnak, a Kollégium egykori, Pécsett éló' diákjának az észrevétele a témával kapcsolatban, melyet levelében juttatott el a szerkesztőhöz

Emlékeim Kovács Lajos tanár úrról (Szakúrról) kifejezetten pozitívak.

Őt mindenki szigorú tanárnak tartotta. Szigorúnak, de igazságosnak. Szigorúsága egyikünkben sem keltett félelmet. A SZAKÚR elnevezés nagyon találó volt.

Kezei alól kiváló sportteljesítményt nyújtó versenyzők kerültek ki. A ligeti sporttelepen megtartott tomavizsgák maradandó élményt szereztek a nagyszámú közönségnek.

Visszatérve személyiségére: szigorúsága gyengéd, finom érzéseket rejtett. Ezt bizonyítja, hogy a tornaórákon végzett kötelező gyakorlatok nagy részét Delibes: Goppelia című balettjének zenéjére végeztük. A klasszikus zene szeretete - azt hiszem - nemes érzelmekre utal.

Én azokban az években voltam a Kollégium diákja, amikor bizony egyes tanár

urak részéről a korra jellemző, dicséretesnek nem mondható megnyilvánulások előelőfordultak, egyeseknél gyakoriak voltak. Nos, Szakúr ez alól teljes mértékben mentes volt.

Visszaemlékezve Kovács Lajos tanár úrra ezek a gondolatok jutnak eszembe.

Emlékemben él még egy vele kapcsolatos epizód:

Egy alkalommal rosszul éreztem magam, és felmentést kértem a gyakorlatok elvégzése alól. Ő megmérette a hőmérsékletemet. A lázmérő 37 fokot mutatott.- Hát ez a hőmérséklet még nem utal betegségre, de azért csak ülj le és pihenj - mondta a tanár úr.

Ez az epizód is az ő emberségét mutatta.

Én tisztelettel és szeretettel emlékezem Kovács Lajos tanár úrra.

Mészáros László, Németországban élő volt magyar tüzértiszt, a Kollégium egykori jeles tanulója egyetlen kedves epizódot írt le a szerkesztőhöz címzett levelében a következőkben:

Szakúrról, vitéz Kovács Lajosról nem sok emlékem maradt. Tudom, hogy ő az évi tomaünnepélyhez a gimnáziumban már a heti tornaórákon betanított gyakorlatokkal biztosította a rendezvény sikerét.

Én hetedik osztályos voltam, mikor Szakúr felkért, hogy vállaljam a felvonuláskor a trombitás szerepét, ezzel biztosítva a lépéstartást a Fő utcán keresztül az ünnepség színhelyéig, az úgynevezett Perutz pályáig. Erre azért volt szükség, mert a

múlt évi trombitás váratlanul megbetegedett.

Nem szívesen, de vállaltam ezt a feladatot, pedig az osztálytársaim között ez a megbízatás nagy derültséget okozott.

Hála a sok gyakorlásnak, ezt a feladatot sikeresen elvégeztem, így én kacsázó léptekkel végig a sorok mellett meneteltem szakadatlanul fújva a trombitát.

Ez az emlék számomra felejthetetlen marad.

852