Lapok Pápa Történetéből, 2011
2011 / Különszám - Huszár János: Emlékezések és képek vitéz Kovács Lajosról, a pápai Református Kollégium legendás hírű tanáráról
Püspöki Hivatal alkalmazta gépkocsi-előadóként, ami annyit jelentett: ő írta a menetleveleket a püspök úr utazásaihoz. 1959-ben megjelent a lakása előtt egy Pobjeda típusú autó három férfival. Közölték, hogy ők a Megyei Tanács Művelődési Osztályától jöttek, és Kovács Lajos tanár urat keresik. Kérem, én vagyok, mondta az Öreg, mire a küldöttség vezetője kijelentette: Kedves Tanár úr, a Veszprém megyei Tanács Közgyűlése Önnek a Veszprém megye Kiváló Sportolója címet adományozta a vele járó 1000,- Ft jutalommal együtt. Azzal átadták a megilletődött Öregúmak a díszoklevelet és a pénzt. Majd megkérdezték: van-e valamilyen óhaja, kívánsága, amiben segítségére lehetnek. Erre ezt válaszolta: Nézzék kérem, nekem megvonták a nyugdíjamat. Nem kívánom vissza. Van munkám, megélünk a feleségemmel. De ha minden áron segíteni szeretnének, egy dologban talán tudnának segíteni. Azzal odament az íróasztalához és elővett egy iratot. Kérem - mondotta -, ezt a levelet én egy hónapja kaptam a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól, angol és francia nyelven. Én ezt lefordíttattam, tessék olvassák el. A levélben az állt, hogy a NOB mély tisztelettel meghívja vitéz Kovács Lajos testnevelő tanárt és vívómestert, korábbi olimpikont az 1960-ban megrendezendő Római Olimpiai Játékokra zsűritagnak, ill. pontozóbírónak a vívóversenyekre. Nos - így szólt az Öregúr -, ha el tudják intézni, hogy kapjak útlevelet, azt nagyon megköszönöm, annak nagyon örülnék. Nem tudták elintézni. A vaskalapos, szemellenzős kommunista hatalom nem engedhette meg, hogy egy vitéz külföldre menjen, mit sem törődve azzal, hogy ezzel egy nemzetet, a magyar vívósportot és Pápa városát alázza meg, fosztja meg és megakadályozza egy magyar ember dicsőséges olimpiai szereplését. Döbrönte Tibor öregdiák emlékezése vitéz Kovács Lajos testnevelő tanárra Elhangzott 2011-ben, február 16-án Pápán, a Várostörténeti Honismereti Kör ülésén A tanár úr 1885-ben született Túrkevén. Az első világháborúban példamutató módon harcolt, ezért számos kitüntetésben részesítették, századossá léptették elő, és 1928. június 27-én vitézzé avatták. Pápán a Református Kollégiumban 1910-től tanított testnevelést 1948-ig. Tisztségei: — körzeti testnevelési szakfelügyelő, — a Református Kollégium és Kereskedelmi Iskola levente parancsnoka,- a PSE titkára,- a Magyar Torna Szövetség körzeti titkára,- a Vitézi Rend tagja, — a helybeli vitézek gyermekeinek tanulmányi felügyelője stb. Mint ember viselkedésében, megjelenésében, emberekhez való viszonyában példás úriember volt. Mint tanár tanított, oktatott, nevelt és felügyelte az ifjúságot. A rendet, tisztaságot megkövetelte, a végzett munkát igazságosan értékelte. Méltán és találóan a tanulóiíjúság nagyrabecsülése jeléül SZAKUR-nak nevezte el. Volt egy osztálytársam, ügyes, mozgékony, de bohém természetű, aki jól tornászott, így tornatanárnak készült. Egy alkalommal Szakúr idegeit is túlfeszítette, aki a következőket mondta:- Ha a Kollégiumot átugrod, akkor sem lesz belőled tornatanár! Gábor barátomat annyira meghatotta az elhangzott figyelmeztetés, hogy magában fogadalmat tett, mindent elkövet annak érdekében, hogy tornatanár legyen. Sorsa végül úgy alakult, felnőtt korában ugyan, de végül mégis tornatanár lett. Érdekes módon mindemellett a mai napig őszinte 846
