Lapok Pápa Történetéből, 2011
2011 / Különszám - Huszár János: Emlékezések és képek vitéz Kovács Lajosról, a pápai Református Kollégium legendás hírű tanáráról
De amit eddig mondottam, ezek a soros testnevelési órákon zajlottak. Emellett meg tudott szervezni olyan sportéletet, ami párját ritkította az országban. A kitünően működő sportkört mi magunk, diákok vezettük szakosztályaival. A sport területén is érvényesült az ősi jelmondat: „Szabadon tenyésztik”. Hisz mindenki azt sportolhatott, amihez csak kedve volt. Emlékszünk, a kollégium tornaterme estig nyitva állt, az ajtóban volt egy nagy linóleumszőnyeg - addig lehetett bemenni utcai cipővel -, azon lehetett álldogálni, ott leskelődve jött meg a kedvünk a szertomászokat, vívókat látva a sportoláshoz. Napirenden voltak az izgalmas háziversenyek, az iskolák közötti viadalok, a KISOK kerületi és országos versenyei. Ezeken mindig lehetett találkozni pápai kollégistákkal, a SZAKÚR fiaival. És a kollégiumi bajnokoknak: Michna Gyurinak, Biró Gyurinak, Szíjj Zolinak (akik így eszembe jutnak) igen nagy volt a népszerűsége. Lajos bácsi tág teret adott minden sportkezdeményezésnek. Emlékszem, 1939-ben sílécet kaptunk néhányan. Szemmel tartott bennünket, és három év múlva már megrendezte a kollégium házi síbajnokságát. Méteres hó volt akkor éppen Bakonyszent- lászló és Tamási között. Mi vígan siklottunk a hó tetején, ő vadászcsizmájában ott küszködött mellettünk a derékig érő hóban, de vállalta értünk, vállalta a sísportért. így aztán többen ülünk itt, akik négy-öt sportágban is versenyeztünk és gyűjtöttük az érmeket. Ezek a trófeák diákéveink legszebb korszakát jelzik - és hogy divatos szóval éljek -, a legnagyobb sikerélményeket jelentették. Lajos bácsi, mint már mondottam, minden versenyzési szándékot azonnal támogatott. 1942 telén én lemaradtam szertornában a MOTESZ ezüstjelvényről. Mint emlékszünk, a jelvény minősítette a szertornászokat - volt vas, bronz, ezüst. Borsos Jenő osztálytársam valamelyik lapban olvasta, hogy Érsekújváron még rendeznek ilyen MOTESZ jelvényszerző tomaver- senyt. Szólt nekem: próbáljam meg, ő, mint vasutasgyerek ingyen utazik, elkísér és majd ott a helyszínen benevezek. Jelentkeztem is Lajos bácsinál, aki rögtön beleegyezését adta, hozzátéve: „De ha nem szerezed meg az ezüstöt, a szemem elé ne kerülj! ” Hát megszereztem az ezüstöt. Másnap reggel visszautaztunkban kiszálltunk Komáromot megnézni, s az utcán egy plakátnak mentünk neki, amely hirdette Komárom város szertomász bajnokságát. Azonnal a helyszínre mentünk, ahol még elfogadták Borsos Jenő nevezését - úgy emlékszem, az én tornafelszerelésembe öltözött be -, és meg is nyerte a bajnokságot. Hazatérve én adtam be a jelentést: ,, Tanár úr tisztelettel jelentem, a feladatot végrehajtottam, az ezüst jelvényt megszereztem, és még van valami...” „Mi?" „Borsos Jenő meg Komárom város szertornász bajnoka lett... ” A hatás nem maradt el... SZAKÚR gratulációját fogadni nem kis dolog volt, s még arra is volt gondja, hogy a Pápai Hírlapba erről egy kis tudósítást írjon „Pápai kollégisták sikeres kalandozása” címmel. Mint emlékszünk, legendás hírüek voltak a Nőnevelő Intézettel, a „Nátussal” közösen rendezett tomavizsgáink, melyek az egész városnak is ünnepei voltak. Hétszáz tomaruhás diák vonult végig a városon kürtszóval, dobszóval. A tomavizsgán kivétel nélkül mindenki szerepelt. A legügyetlenebb diáknak is meg kellett tanulnia a zenére végzett szabadgyakorlatokat - ez az egyik legnagyobb hatást keltő száma volt a programnak. A tomavizsgának sok izgalmas és látványos bemutatója mellett nagy szenzációja volt az évente előadott szatirikus tomajáték. Kovács Lajos nem csak tornatanárnak volt egyedülálló, de még írni is tudott. Mint dramaturgiával is foglalkozó rádiós, ma is csak a legnagyobb elismeréssel tudok szólni a remekül megkomponált jeleneteiről, ötleteiről. Egy sajátos műfajt alkotott: tornával, akrobatikával figurázva ki az emberi gyarlóságokat. Hol Robinson volt a főhős, hol egy középkori várúr, hol a francia négyest tanító tánctanár. De született jelenet a béka-egér harcból és a „Herkules varázsital” csodálatos hatásáról is. 838
