Lapok Pápa Történetéből, 2011

2011 / Különszám - Huszár János: Emlékezések és képek vitéz Kovács Lajosról, a pápai Református Kollégium legendás hírű tanáráról

De amit eddig mondottam, ezek a soros testnevelési órákon zajlottak. Emellett meg tudott szervezni olyan sportéletet, ami pár­ját ritkította az országban. A kitünően mű­ködő sportkört mi magunk, diákok vezet­tük szakosztályaival. A sport területén is érvényesült az ősi jelmondat: „Szabadon tenyésztik”. Hisz mindenki azt sportolha­tott, amihez csak kedve volt. Emlékszünk, a kollégium tornaterme estig nyitva állt, az ajtóban volt egy nagy linóleumszőnyeg - addig lehetett bemenni utcai cipővel -, azon lehetett álldogálni, ott leskelődve jött meg a kedvünk a szertomászokat, vívókat látva a sportoláshoz. Napirenden voltak az izgalmas háziver­senyek, az iskolák közötti viadalok, a KI­SOK kerületi és országos versenyei. Eze­ken mindig lehetett találkozni pápai kollé­gistákkal, a SZAKÚR fiaival. És a kollégi­umi bajnokoknak: Michna Gyurinak, Biró Gyurinak, Szíjj Zolinak (akik így eszembe jutnak) igen nagy volt a népszerűsége. Lajos bácsi tág teret adott minden sport­kezdeményezésnek. Emlékszem, 1939-ben sílécet kaptunk néhányan. Szemmel tartott bennünket, és három év múlva már meg­rendezte a kollégium házi síbajnokságát. Méteres hó volt akkor éppen Bakonyszent- lászló és Tamási között. Mi vígan siklot­tunk a hó tetején, ő vadászcsizmájában ott küszködött mellettünk a derékig érő hóban, de vállalta értünk, vállalta a sísportért. így aztán többen ülünk itt, akik négy-öt sportágban is versenyeztünk és gyűjtöttük az érmeket. Ezek a trófeák diákéveink leg­szebb korszakát jelzik - és hogy divatos szóval éljek -, a legnagyobb sikerélmé­nyeket jelentették. Lajos bácsi, mint már mondottam, min­den versenyzési szándékot azonnal támo­gatott. 1942 telén én lemaradtam szertor­nában a MOTESZ ezüstjelvényről. Mint emlékszünk, a jelvény minősítette a szer­tornászokat - volt vas, bronz, ezüst. Borsos Jenő osztálytársam valamelyik lapban ol­vasta, hogy Érsekújváron még rendeznek ilyen MOTESZ jelvényszerző tomaver- senyt. Szólt nekem: próbáljam meg, ő, mint vasutasgyerek ingyen utazik, elkísér és majd ott a helyszínen benevezek. Jelent­keztem is Lajos bácsinál, aki rögtön bele­egyezését adta, hozzátéve: „De ha nem szerezed meg az ezüstöt, a szemem elé ne kerülj! ” Hát megszereztem az ezüstöt. Másnap reggel visszautaztunkban kiszáll­tunk Komáromot megnézni, s az utcán egy plakátnak mentünk neki, amely hirdette Komárom város szertomász bajnokságát. Azonnal a helyszínre mentünk, ahol még elfogadták Borsos Jenő nevezését - úgy emlékszem, az én tornafelszerelésembe öltözött be -, és meg is nyerte a bajnoksá­got. Hazatérve én adtam be a jelentést: ,, Tanár úr tisztelettel jelentem, a feladatot végrehajtottam, az ezüst jelvényt megsze­reztem, és még van valami...” „Mi?" „Borsos Jenő meg Komárom város szer­tornász bajnoka lett... ” A hatás nem maradt el... SZAKÚR gra­tulációját fogadni nem kis dolog volt, s még arra is volt gondja, hogy a Pápai Hír­lapba erről egy kis tudósítást írjon „Pápai kollégisták sikeres kalandozása” címmel. Mint emlékszünk, legendás hírüek vol­tak a Nőnevelő Intézettel, a „Nátussal” közösen rendezett tomavizsgáink, melyek az egész városnak is ünnepei voltak. Hét­száz tomaruhás diák vonult végig a váro­son kürtszóval, dobszóval. A tomavizsgán kivétel nélkül mindenki szerepelt. A leg­ügyetlenebb diáknak is meg kellett tanulnia a zenére végzett szabadgyakorlatokat - ez az egyik legnagyobb hatást keltő száma volt a programnak. A tomavizsgának sok izgalmas és látványos bemutatója mellett nagy szenzációja volt az évente előadott szatirikus tomajáték. Kovács Lajos nem csak tornatanárnak volt egyedülálló, de még írni is tudott. Mint dramaturgiával is foglalkozó rádiós, ma is csak a legnagyobb elismeréssel tu­dok szólni a remekül megkomponált jele­neteiről, ötleteiről. Egy sajátos műfajt alko­tott: tornával, akrobatikával figurázva ki az emberi gyarlóságokat. Hol Robinson volt a főhős, hol egy középkori várúr, hol a fran­cia négyest tanító tánctanár. De született jelenet a béka-egér harcból és a „Herkules varázsital” csodálatos hatásáról is. 838

Next

/
Thumbnails
Contents