Lapok Pápa Történetéből, 2011

2011 / Különszám - Somossy Tamás: Egy pápai diák a XIX. századból

Vörösmarty bámult. - Mi pályára ké­szül uramöcsém? - kérdé.- A papi pályára.- Miért nem megy Pestre az Operához?- Szüleim akarják, hogy pap legyek. Szánalommal nézett rá; gondolhatta: ez is egy szegény pályatévesztett ember. A csillagokban van megírva végzetünk. (Emlékeim) Latin óra A tanár urak között is nagyon elharapó­dzott az a szokás, hogy tanítványaikat min­denféle kérdésekkel ostromolják és igen sokszor olyan kérdésekkel, amikre felelni nem tudnak. Kapnak is aztán néha olyan feleletet, hogyha hájba varmák, s a kutyának beadnák: megveszne tőle. Bokor Benőt szó­lította egy ízben a tanár úr, hogy fordítsa a feladott - Phaedrus-mesét. Béni barátunk felállott nagy ímmel-ámmal, sokáig keres­gélt, forgatta a könyv leveleit, míg a kérdé­ses lapot megtalálta. Jobbra-balra esdő pil­lantást vetett pajtásaira, hogy súgjanak.- No, olvassa, mi volt feladva? - mond­ja a tanár.- Rana mpta et bős.- No, fordítsa le, mit tesz ez? Valamelyik pajkos czimbora súgja: A béka fölrúgta az ökröt. És ez a jámbor utá­na mondta:- A béka fölrúgta az ökröt! A tanár elképedt erre a feleletre, a czim- borák pedig frenetikus nevetésben törtek ki.- Bokor, ökör! - jegyzé meg erre a tanár; leülhet. Dupla secundát kap. Sokáig élt, tán még ma is él az emléke ennek a colossalis buta feleletnek a pápai főiskolában. (Emlékezzünk régiekről) Zsandárvilág Pápán „Örvendezz iijú a te ifjúságodnak” - azt mondja bölcs Salamon. A mi ifjú korunk kevés örvendezni va­lót nyújtott az 50-es években. Akkor volt a zsandárvilág in floribus. A város meg volt rakva vasasnémetekkel. Még Borsos-Győr- re se lehetett menni passus nélkül. Szokás volt a pályavégzetteknél, hogy exitust tartottak. De még előbb a zsandártól kellett enge­délyt kérni erre is.- Hol akarnak mulatni? Kérdé a kapitány.- A Tirol vendéglőben.- Jó, mulathatnak; csak illendően visel­jék magukat. Tíz órakor el fognak ugyan menni a legényeim, de ha látják, hogy tisz­tességesen, csendesen mulatnak, nem fog­ják akadályozni kedvtelésökben. Pörkölthús és túrós csusza volt a va­csora, hozzá somlai bor. Midőn jóllaktak, megzendült ajkukon a dal, amit quartettben betanultak. A toronyóra verte a tizet. Pontosan megjelentek a zsandárok is. Szuronyos puskával, tekintélyes komoly arcczal meg­álltak az ajtóban.- Isten hozta a csendőr urakat! (az ám, az ördög!) Tessék beljebb kerülni. Erő­szakkal bevonszolták, a czakompakból ki­hámozták s az asztalhoz leültették őket.- Kellner! Azt a pörkölthúst, aztán a tú­rós csuszát, hozza hamar! Etették, itatták a németet. Miután már az ágyát jól megvetették, a jó somlai is ugyan­csak csúszott nekik. Végre bruderschaft ivás- ra szólították őket. Kötélnek álltak. A bolond német nem vette észre, hogy neki 14 pohár bort kell kiinni, ha a 14 diákkal brúdert iszik, azoknak meg csak kettővel. Ittak. A somlainak meg lett a hatása, asztalok, székek elszaladtak a németek elől, le­fordultak az asztal alá és Vezuviussá, meg Strombolivá változtak... Ekkor puskát, csákót, patrontást tele ön­tözték olyan somlai borral, amelyik már a diákokon keresztül utazott, s egyéb, szántó­föld javítására való anyagokkal, s otthagy­ták őket. Másnap délig hevertek a padlón a megcsúfolt vitézek. Haj, keményen megla­koltak a mulatságért! Vasra verette a kapi­tány, infám elcsapta és besoroztatta közön­séges cserepámak. Hiszen majd ád ő ezután is engedélyt diákmulatságra, csak kérni kell tőle. Volt eszük, hogy nem kértek. Nem is volt több exitus, amíg a zsandár volt az úr. Nem szép dolog volt, bíz ez. De abban az időben erényszámba ment, ha az elnyo­mott hazafiak elnyomóikon valami csúfot ejtettek. (Emlékezzünk régiekről) KIADJA A PÁPAI JÓKAI MÓR VÁROSI KÖNYVTÁR Felelős kiadó: dr. Hermann István igazgató Tipográfia: Polgárnő Németh Katalin 832 Pápa, 2011. HU ISSN 1216-2027 HU ISSN 1216-5581

Next

/
Thumbnails
Contents