Lapok Pápa Történetéből, 2011

2011 / 6. szám - Fejes Sándor: Dr. Répásy Gyula numizmatikus élete és munkássága (1887- 1960)

Andrással, a Nemzeti Múzeum éremtárának akkori munkatársával és Nik- lovits Károly neves műgyűjtővel, akik a továbbiakban segítették gyűjteményének és numizmatikai ismereteinek pontosítását és gyarapítását. Amikor egy alkalommal Alföldi Andrástól érdeklődött a verdehelyek felismerésének lehetőségei felöl, azt a választ kapta csak tőle, hogy a „stílusukból”. Természetesen, ahhoz, hogy a „stílust” felismerje, nagyon sok próbálgatás, összehasonlítás és tudományos ismeretanyag is szükségeltetik még. Ezzel a lelkes fiatalember is tisztában volt és igyekezett tudását gyarapítani. Pongrácz profesz- szor segítségével, a pápai könyvtár idevágó szakirodalma mellett más könyvtárak anyagait is igénybe vette a Nemzeti Múzeum éremtárában tett többszöri látogatása mellett.

Alföldi Andrással évtizedekig kapcsolatban volt és ez - elsősorban levelezéseivel - a magasabb szintű numizmatikához és a nemzetközi kapcsolatok kialakításához juttatta. Szakmai előmenetelét szolgálta az osztrák Voetterrel, a genfi Navillel, az angol Percy H. Webbel, a milánói Camaggiaval és a bécsi Pinkkel való levélváltásai, de haláláig kapcsolatban volt a már említett magyar numizmatikusokon kívül dr. Próker Mihály szabadkai és Sonnevend György celldömölki gyűjtővel is.

Voetterrel pl. élete végéig levelezésben állt, aki mindig nagy elismeréssel szólt és írt Répásy Gyuláról. Kölcsönösen tájékoztatták egymást gyűjteményeikről, felfedezéseikről. Mindketten keresték, kutatták a Kr.u. 276-ban uralkodott (mindössze 9 hónapig!) Tacitus és Florianus „katonacsászárok” éremvere- téseit. Répásy Gyulának ebből az időből akkor 344 db érme volt és ebben felülmúlta az akkori európai gyűjtőket. Kettőjük jó kapcsolatára volt példa többek

között az, hogy Voetter egyik munkájában Florianus császár egy szicíliai verdében készült érme létezését tételezte fel, de amelyet addig nem sikerült megtalálnia. Elképzelhető Voetter öröme és meglepetése, amikor pár hét után a keresett római pénz kópiáját megkapta Pápáról Répásy Gyulától.

Egy másik alkalommal kezébe került a Mattinghy és Syndenham angol tudósok szerkesztésében megjelent „The Román Imperial Coinage” egyik kötete, amelyet évente a londoni British Museum adott ki. Az 5. kötetben Percy H. Webb Tacitus és Florianus korával, éremkiadásaival kapcsolatban jelentetett meg tanulmányt. Ezt a feldolgozást Répásy Gyula - mint e kornak numizmatikáiig legalaposabb ismerője - teljesen hibásnak találta. Elkészítette tehát speciál-gyűjteményének kópiáit és latin jegyzeteket készítve hozzá megküldte Webbnek. Rövidesen megjött a tudós válasza: hálával és örömmel közölte, hogy Répásy munkáját bemutatta az Angol Királyi Numizmatikai Társaságban is, ahol nagy tetszéssel fogadták, később pedig a British Múzeum Éremtárában helyezték el, amiről a hivatalos elismervényt is megküldték részére. Megírta, hogy Répásy munkája teljesen új megvilágításba helyezte Tacitus és Florianus korát és ezt későbbi kiadványaikban fel is fogják használni. Nagy elismerés volt ez egy kisvárosban élő magyar numizmatikusnak, akit Pápán erről az oldaláról ugyan kevesen ismertek, de nemzetközi tekintélye túlnőtt az ország határain.

Híve volt a specializációs gyűjtésnek és másoknak is ezt ajánlotta, de az általa választott terület, a már többször is említett Tacitus-Florianus pénzek csak nagyon lassan gyarapodtak, pedig 1923-tól 1947-ig kitartott ezek gyűjtése mellett.

821