Lapok Pápa Történetéből, 2011
2011 / 5. szám - Fejes Sándor - Makai Ferenc: A pápai népi kollégiumok története 1946 - 1949
Az általános iskolákban elkezdődtek az úttörő-csapatok szervezése, megjelentek a piros nyakkendők és a csapatzászlók. Ezek viselésében és vivésében a népi kollégisták vezettek. Meg is kapták érte a megjegyzéseket: büdös parasztoknak, kanászoknak titulálták a nem városi társaikat. 1948 ősze a belső forrongások, az átalakulások ideje volt tanárnak, diáknak egyaránt. Majdnem minden iskolába eljutott a következő kifüggesztett jelmondat: „Erőd áll előttünk, a tudomány vára! Ezt az erődöt az ifjúságnak el kell foglalnia.” Ez számukra váratlan és megoldhatatlan volt. A bizonytalankodó, a változásokat nehezen megértő fiatalabb kollégistákat az idősebb, középiskolás társaiknak kellett bátorítaniuk, segíteniük ebben a keveredett időszakban. Ehhez hónapok kellettek a mindennapos, az egyéb elfoglaltságok és a tanulás mellett. 1949 tavaszán országosan megindult a magyar mezőgazdaság átszervezésének megkezdése, az első szövetkezetek megalakítása. A hivatalos szervek mellett a kollégisták falujáró csoportjai is részt vettek a meggyőzésben, az általuk összeállított műsorok keretét is ez a téma adta. Még a tavaszi szünetet is erre kellett felhasználniuk. Egy ilyen emlékezetes kirándulásuk, falujárásuk volt 1949 áprilisában - egy szombat-vasárnap - Nagypirit községben, ahol minden diák külön-külön családnál került elhelyezésre és este a családnak elmondták azokat a változásokat, érveléseket, amelyek a mezőgazdaságban lesznek, reflexió kevés volt hozzá. Vasárnap zenés, énekes ébresztőt tartottak a faluban, részt vettek a templomi istentiszteleten, délután kultúrműsort adtak, labdarúgó mérkőzést játszottak a helybeliekkel, majd újabb agitáció következett házról-házra járva, este újabb műsor a falusi fiatalokkal együtt és visszavonatozás Pápára. A vonaton énekszó vitte magával a másfél napos fáradságukat. Másnap ismét iskola, és ha valakit felszólított a tanár, annak jól kellett felelnie és nem hivatkozhatott másra. A lelkesedés, a jövőbe vetett bizalom vitte őket előre. Senki nem ígért nekik majd jól fizető állásokat. A köszönöm helyett is sok esetben szidást, leszólást kaptak, de bíztak abban, hogy olyan mozgalom öleli át őket, amilyen még nem volt addig az országban, felsejlett előttük a lehetőség: tessék, mutassátok meg, hogy ti többet tudtok tenni az országért, a magyar népért, mint hasonló korú társaitok. Szinte kivétel nélkül minden pápai népi kollégista főiskolát, vagy egyetemi végzettséget szerzett. Később felelős pozíciókba kerültek és ott is megállták a helyüket. Volt osztályunk öt kollégistája közül hárman középiskolai tanárok, ketten pedig építészmérnökök lettek. Az 1949-es megszűnés váratlanul érte a kollégium vezetőit és diákságát. A 2-3 éves együttlét nagyon mély baráti kapcsolatokat eredményezett, amit nem felejtettek el soha és évek múlva, Biró István volt kollégiumi titkár későbbi találkozói meghívására szép számmal jelentek meg újra Pápán, ahol a város akkori vezetői köszöntették őket és a baráti beszélgetéssel jó volt visszaemlékezni az itt elkezdett, de máshol elvégzett munkára. Több és jobb tanulás, áldozatvállalás másokért, őszinteség, becsületesség, helytállás, fejlett közösségi élet és szerénység - ez volt a népi kollégiumokban folyó nevelés lényege. Rohanó világunkban többségükben ez ma is nagyon elkelne. A Népi Kollégiumok gyors átszervezése megakasztotta Pápa város vezetését abban, hogy az elkészített tervek alapján egyesítsék a leány- és fiúkollégiumot a még jobb, a még szervezettebb munkavégzés érdekében, pedig az addigra már 105 főre emelkedett diáklétszám ezt indokolta volna. A Népi Kollégiumok születése, egyikmásikának megalakulásához regényes események, valóságos hősköltemények fűződnek. Egy közös volt bennük, az, hogy ezek a kollégiumok a helyi társadalom demokratikus öntevékenységének és az érintett diákság leleményességének és az őket pártfogásukba vevő pedagógusok hozzáállásának gyümölcse volt. SS* 816
