Lapok Pápa Történetéből, 2011
2011 / 1. szám - Koloszár Ágota: Emlékeim édesapámról
Üzlet-áthelyezés. Tisztelettel tudatom n. é. megrendelőimmel és a t. közönséggel, hogy hentes- és mészáros- üzletemet Flórián-utca 10. szám alól Szentistván-út 14. szám alá (régi „Tirol“-épületbe> helyeztem át. Megköszönve az eddig irányomban tanúsított szíves pártfogást, kérem a n. é. közönséget, hogy új helyemen is régi bizalmával megtisztelni szíveskedjék. Koloszár Ferenc hentes és mészáros. A Pápai Hírlap 1939. november 18-i számában megjelent hirdetés. Végre 1939 novemberében, ahogy az újságcikk is tanúsítja, az átkos Tirolban megnyílt az új hentesüzlet. 1941-ben, vagy 1942- ben meg is vásárolta a Tirolt édesapám. A Koloszár család a Tirol udvarán 1945 tavaszán Évekig minden nagyon szép volt, jól működött - szüleim elbeszélése alapján. 1945. március 25-én, a vasárnapi nagy szőnyegbombázás után Takácsiba menekültünk anyai nagyapám, Süth Lajos tanyájára. A föld alatt éltünk ott három hétig, nagyszüleim hordták az élelmet hét személyre a Koloszár és a Süth családnak. Egy napsütéses reggel a többiek akarata ellenére édesanyám kibújt a bunkerból. Pár percen belül megjelent egy orosz tiszt fehér lovon. Süth Miklós nagybátyámra rámutatva követelte, jöjjön elő az odúból. Kis híján agyonlőtte! Szőkesége miatt ordítozott vele, „germán”-nak nézte... Nagyapám szerencsére kijött a házból, látva, hogy baj lehet, hátrarohant. Első világháborús oroszországi hadifogoly lévén jól beszélt oroszul, le tudta állítani a tisztet. Elmondta, hogy öccse a háborúban vesztette el fél lábát, nem germán, hanem magyar háborús hős. 1945-ben az összes személyi és családi okmányunk elégett, mivel az orosz katonák tüzet raktak az ebédlőszekrény előtt a szekrény deszkáiból a benne lévő iratokkal együtt. Egyedül a folyószámláját vitte magával édesapám, nem sok eredménnyel. A háború utáni újrakezdéskor szépen „lábra álltunk”, de 1950-ben három hét alatt újra földönfutók lettünk. Három ház árát fizette ki édesapám „adóhátralékul”, de lefoglalták párnákat is a fejünk alól. Hogyan is nézett ki akkoriban egy hentesüzlet? Általában „L” alakban álltak a pultok. A bejárattal szemben állt a húsos pult, mögötte két darab tőke. A hentesek dobogón álltak, nem úgy, mint manapság, hogy alig látszanak ki a pult mögül. A falakon körben fogasok, a tőkehúsok fogason, horogra akasztva lógtak. Igaz, a mostani húsokat nem lehetne fogasra akasztani, mert több mint 30%-a kicsöpögne, annyi vízből áll! Ä vágóhídról horganyzott húsos kocsi szállította a húst. Alatta - felette húsos ruha, valójában fehér lepedő, a széle pirossal beszegve. A tőke előtt egy-két Berkel- mérleg szolgált. A felvágottas pultnál fehér tálakra terítve a felvágott, ugyancsak letakarva. A felvágatlan felakasztva lógott a fogason. A felvágottak mérésére tizedes mérleget használtak. A kirakatban télen egy negyedrész marha, félbevágott sertés, fél borjú látható. Abban az időben még nem volt hűtőpult, csak jégszekrény, amit nyaranta heti két alkalommal, télen egyszer szoktak jéggel feltölteni. Télen kieresztették a Tapolca vizét az Acsádi útnál és a Gyimóti útnál, onnét lovas kocsival, vagy szánnal hordták a jeget a pincébe, amit jégveremnek hívtak. A mienk a László Miklós utcában volt, a Sörház alatt. 780
