Lapok Pápa Történetéből, 2011
2011 / Különszám - Emléktábla-avatás Mátyus Ferenc tiszteletére!
Az ő rendező-szervező munkájára mindmáig sokan emlékeznek őszinte csodálattal. Tevékenységét mindig hallatlan energiával végezte. Még az 5-6 órás próbák után sem látszott rajta a legkisebb fáradtság sem, úgy tűnt, szellemi energiái kimeríthetetlenek. Képes volt egyes szereplőkkel hosszú időn keresztül foglalkozni még akkor is, mikor az reménytelennek tűnt. Pedig ilyenre ritkán került sor, mert kiváló emberismeretére támaszkodva darabjaiba előre ki tudta szemelni a megfelelő szereplőket, így a legtöbbször már a próbákon is sikerélményre tett szert. Köztudomású volt Pápán, hogy Mátyus Ferenc milyen sok időt fordított a megfelelő színművek kiválasztására, a szövegkönyvek megszerzésére, a szerepek kigépelésére, a szöveg módosítására és színpadra alkalmazására. Sok gondot jelentett még számára a mű megfelelő légkörének megteremtése is. Előfordult, hogy ha Győrben, a színházban olyan darabot játszottak, melynek az előadására a pápai pedagógusokból álló társulat készült, akkor egyik esti előadásra minden szereplővel átutazott a szomszéd nagyvárosba, s természetesen jegyről is gondoskodott mindenki számára. Az ott tapasztaltak megbeszélése és hasznosítása ilyenkor nagymértékben emelte a pápai előadás színvonalat. A városban ma szinte mindenki egyetért abban, Mátyus Ferenc érdemes arra, hogy emléktáblát kapjon a színjátszásban szerzett érdemeiért. De tudnunk kell azt is, hogy ő nemcsak ezért érdemel elismerést, hanem egész munkásságáért, miután ő rendkívül sokoldalú tevékenységet folytatott. Mikor Pápára került, kijáró pedagógusként Vaszaron ő lett az iskola vezetője. Sokak szerint akkor ő alapozta meg ennek az iskolának a jó hímevét. Akkor gyakran emlegette azt a pepita füzetet, melybe mindent feljegyzett, amire az iskola fejlesztése és az oktatás színvonalának emelése érdekében szükség volt. Ezt tette később Pápán is, ahol számadó igazgatóként számos oktatási intézmény fejlesztéséhez szükséges anyagi forrásokról kellett gondoskodnia. Volt, ahol a födém kijavításáról kellett gondoskodnia, volt, ahol a fűtőberendezés cseréjét volt kénytelen megoldani, másutt a nyugdíjba vonuló pedagógusok pótlásáról kellett gondoskodnia. Mindez gondokkal járt. Ő azokat az igazgatókat kedvelte, akik gyakran felkeresték azért, hogy iskolájuk érdekében kérjenek tőle valamit. A kért támogatást szinte minden esetben meg is kapták. S ő nemcsak a kisebb dolgokban volt nagyvonalú, hanem a nagy dolgokban is. Jól emlékszem, hogy az ötvenes években a mi iskolánkban megnőtt az osztálylétszám, így a felső tagozatban a négy tanterem helyett nyolc teremre lett szükség. Mátyus Ferenc azonnal magáévá tette az ügyet, s addig nem nyugodott, míg elő nem teremtette erre a célra a megfelelő összeget. így két éven belül rendelkezésre állt a négy új tanterem. Ezek közül kettő nagy tantermek szétválasztásával, kettő hozzáépítéssel jött létre. Hasonló nagyszabású fejlesztésre az ő idejében gyakran volt példa. S ő ezeknek a sikereknek az érdekeltekkel együtt mindig tiszta szívvel együtt tudott örülni. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy rövid ideig ő volt a város művelődési osztályának vezetője. Ebben az időszakban jelentős korszerűsítésekre került sor. Elsőként átformálta a magyar szakkörök munkáját, melyeken a pedagógusok szavalásra, azaz a versekben található mondanivaló eljátszására, bemutatására tanították a gyermekeket. Számos gyakorlati bemutató útján ő az igazi versmondást ismertette meg a szakkörvezetőkkel. Ez teljes fordulatot jelentett a pápai iskolákban meghonosított előadó-művészeti oktatásban. Abban az időben különlegességnek számított a külföldre utazás. Miután Mátyus Ferenc azt vallotta, hogy a pedagógusoknak tájékozottnak, világlátottaknak kell lenniök, a tanárok és tanítók számára jutányos áron felejthetetlenül szép kirándulást szervezett az Adria partjára, Zágrábba, majd az egykori Felvidékre. Ezek példájára a következő években vállalkozó pedagógu804
