Lapok Pápa Történetéből, 2011
2011 / 3-4. szám - Illés Ferenc: A palavesszős fogalmazástól a színikritikáig
patriotizmus, a nemzeti érzület „ideiglenesen féken tartott” csatornái. Amikor pápai diákoskodásom után magam is - 1952-től - budapesti diák lettem, gyakran találkoztunk és egyetlen alkalom sem múlt el úgy, hogy ne emlékeztünk volna meg szülőfalunkról, Marcalgerge- lyiről, Pápáról, tanárainkról, diákélményeinkről. Sokszor kimondtuk együtt: Pápának köszönhetjük, hogy Magyarország fővárosában, Budapesten lehetünk diákok és tőlünk függően töményen kaphatjuk a magyar és más nemzetek kultúrájának a legnemesebb értékeit. A fővárosi diákévek alatt kinyílt előttünk a világ. Hálás vagyok Illés Jenőnek, hogy kispénzű unokatestvérét - engem - pártfogásába fogadott és a már tapasztalt fővárosi diákként - diákíró, kritikusként - minden találkozásunk alkalmával ajánlatott tett színházi és mozielőadások megtekintésére. Az ajánlatokkal együtt nagyon sokszor kaptam tőle két db belépőjegyet, un. tiszteletjegyet. Az ő segítségével jutottam be nagyon sok operaelőadásra is. Többször kifejezésre juttattuk későbbi találkozásaink alkalmával: újra vállalnánk pápai és budapesti diákéveinket. Nincs olyan mértékegység, amely ki tudná mutatni, mit kaptunk a nagybetűs ELET-hez főképpen Pápától, de Budapesttől is. Korábban említést tettem Illés Jenőnek a szükebb pátriával ápolt alkotószellemű kapcsolatáról. E megállapításom alátámasztásra kiemelnék néhány konkrét példát -nem időrendben: 1972-ben - a napra már nem emlékszem - egy kézzel írt levélben invitált a Veszprémi Petőfi Színházba, jelezvén, hogy Lati- novits Zoltán címszerepével ősbemutatója lesz Illyés Gyula KÜLÖNC című drámájának. Várlak benneteket. Üdv.: Jenő. Feleségemmel együtt elfogadtuk a meghívást és az 1963-ban alkotott Illyés drámát a zsúfolásig megtelt színházi közönséggel együtt „félelmetes” csendben „megéltük” és felejthetetlen élményben volt részünk. Ennek a drámának a bemutatása igazán ebben az időszakban volt hatásos, gondolkodást formáló színpadi mű. Igen, mert az 1960-as 70-es évek fordulóján kialakult társadalmi politikai pszichés klíma segítette a dráma mondanivalójának befogadását, megértését. Az előadás szünetében intett magához Illés Jenő, aki együtt érkezett az előadásra Mészöly Dezsővel, Csurka Istvánnal és emlékezetem szerint Csoóri Sándorral. Rövid beszélgetésünk a színházi előadáson kívül több témára is kiterjedhetett volna, de a társaság nagy - egymást ugrató - viccelődő kedvében lévén igazán csak a szüléinkről, a családjainkról tudtunk röviden érdemi gondolatokat váltani. (Hogy az említett alkotóknak volt-e valami szerepük abban, hogy Illés Gyula KÜLÖNC című drámájának Veszprémben legyen az ősbemutatója, erről csak találgatásom lehetett. Az a feltételezésem, hogy volt szerepük.) 1976-ban helytörténeti kutatásaim során egészen véletlenül találkoztam Zircen a NÉKOSZ egykori tagjainak 30. éves találkozóján készült „Emlékkönyvvel”, amelyben minden jelenlévő egy fénykép átadásával együtt rövid visszaemlékezést is írt és átadott a könyv szerkesztőjének. Szerepel az emlékkönyvben Lőrincze Lajosné, Lőrincze Lajos, Dudás István, a Vinár községből származó Szalai testvérek: Rozália, Imre. Volt osztálytársaim is elfogadták a szervezők meghívását: Tornai Béla, Vági József - volt polgáristák - és Lohonyai Teréz, volt tanítóképzős. A Pápán megszervezett egykori NÉKOSZ-tagok találkozója mindenképpen azt igazolja, amit fentebb jeleztem, hogy élő volt a pápai Petőfi Sándor Népi Kollégisták között a kapcsolat. (A zirci lakos, de romándi születésű Ambróz Gyula egykori NÉKOSZ-tag ezt megerősítette.) Ugyancsak a történeti kutakodásom közben került a kezembe - egészen véletlenül - pár évvel ezelőtt Zircen, a lomtalanítás időszakában a Filmszínház Muzsika c. rangos szakmai folyóirat összegyűjtött három kötete, amelyben filmről, színházi előadásról, színész óriásokról olvashattam Illés Jenőtől megszámlálhatatlan elemzést, kritikát. (A talált kötetek az általam vezetett zirci Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóház könyvtárába kerültek.) 793
