Lapok Pápa Történetéből, 2010

2010 / 1-2. szám - Illés Ferenc: Pápai diák voltam (1943-1952)

tét. Többségünk először találkozott tanítási órán tanárnővel, ami egy ideig a csodálkozás erejével hatott ránk, de a számtan- mértan feladatok megoldásához kívánatos figyelem, gondolkodás néhány hét után természetessé tette az ő jelenlétét. Közel hét évtized távlatából kissé bizony­talanul, de úgy emlékszem, hogy rajztaná­runk a pápai születésű Bíró Károly tanár úr, festőművész volt, az éneket Szekeres Lajos tanár úr, a testnevelést Markó József tanár úr tanította. (Bíró Károly életútjáról a Veszprém Me­gyei Életrajzi Lexikon 80. oldalán olvasható az ő sokoldalúságát tartalmazó szócikk. Mar­kó Józsefről a Pápai Pedagógus Lexikon em­lékezik meg.) Az 1943/44-es tanév I/A osztályának pon­tos létszámára nem emlékszem. Sokan vol­tunk. A többség bejáró diák volt. Abban az időben csak vasúton - vonaton - lehettünk bejáró diákok: Pápa-Celldömölk, Pápa- Csoma, Pápa-Győr, Pápa-Tatabánya vasút­vonalakon. (Én a Celldömölk-Pápa vasútvo­nal Vinár állomásán szálltam minden reggel vonatra.) A diákok napirendjében az utazás megha­tározó és időigényes feladat volt. Reggel % 6-kor volt az ébresztő, majd az általános felkészülés után közel 2 km gyaloglás követ­kezett a vasútállomásig a !/-> 7-kor induló vonat indulásáig. A vonaton volt diákkocsi, amelyben egy idő után mindenkinek törzshe­lye lett, ahol baráti körében tölthette el az utazás 35^40 percét. A pápai vasútállomásról újabb gyaloglás következett az Esterházy úton, a Ligeten keresztül a Fő térre és a Kos­suth utcán végighaladva jutottunk el a Zim­mermann utcába. Kb. 2,5-3 km. Ugyanígy történt minden a hazautazáskor: naponta közel 10 km gyaloglás, 30 km utazás vonat­tal. Lehetett a különböző évszakokban bár­milyen nagy vihar - eső, havazás -, a bejáró diákok, kötelezettségüket teljesítve minden reggel ott ültek az iskolapadban és várták az órarend szerint következő tanórát, tanárukat. Az első polgárista tanévben a tanulással párhuzamosan ismerkedtünk meg diákváro­sunk - Pápa - építészeti értékeivel, törté­nelmi emlékhelyeivel, templomaival, iskolá­ival. Természetesen érdeklődéssel, vágyakozva nézegettük a Kossuth utca üzleteinek a kira­katait. Több kereskedést szatócsboltos szüle­im kérésére kerestem fel, akik a fogyóban lévő áruk megrendelését küldték velem. Ese­tenként a kisebb csomagokat a tanítás után hazavittem. A becsomagolt árukat nem kel­lett ellenőriznem, mindig minden hiánytala­nul a számlával együtt hazakerült. A biza­lomnak, a tisztességnek akkor nagy volt be­csülete. A csomag mindig tartalmazott egy- egy kisebb értékű, nekem szánt ajándékot. Ez sem lehetett véletlen. Az 1943/44-es tanévet az osztályunk többsége az egyéni képességektől, szorga­lomtól függően becsülettel teljesítette. Visz- szafogott büszkeség élt bennünk, hogy mi is pápai diákok lehettünk. Ez még akkor is igaz, ha a polgári iskola „rangját” tekintve, a közvélemény egy kisebb része a Református Kollégium, vagy a Bencés Gimnázium első négy osztályával nem tartotta azonos értékű­nek. A diákok között az említett minősítés soha nem volt beszédtéma. Mindegyik isko­latípusnak megvolt a maga előnye és hátrá­nya. Ha egy gimnazista, tanító akart lenni, csak különbözeti vizsgával juthatott el céljá­hoz. Ha egy polgárista, ötödikes gimnazista szeretett volna lenni, neki is különbözeti vizsgát kellett tenni. A középiskolai átjárha­tóságnak abban az időben is voltak korlátái. A vázolt tudatban éltük meg diákéveink mindennapjait. Azért tartottam fontosnak megemlíteni az iskolák átjárásának korabeli nehézségeit, mert diáktársaim - magam is - sokféleképpen tervezgettük a jövőt. Az 1943/44-es tanév „csonka tanév” volt, mivel a II. világháború olyan szakaszba ju­tott, amikor már mi 12-13 éves diákok is tudtuk, hogy Magyarország egy vesztes há­ború végéhez közelít. 1944. március 19-én a németek megszállták hazánkat. 1944 tava­szán 10 órától várható volt naponta a légiria­dó és akkor az iskola diákjai előre kidolgo­zott rendben vonultunk az óvóhelyre. Az épület pincéje volt a tornaterem, egyben az óvóhely is. Az óvóhelyen töltött idő alatt elmaradt tanítási órákat nem emlékszem, hogy más időpontban pótoltuk volna. A bizonytalanná vált tanítási feltételek miatt az 1943/44-es tanévet tanévzáró ün­719

Next

/
Thumbnails
Contents