Lapok Pápa Történetéből, 2010

2010 / 1-2. szám - Illés Ferenc: Pápai diák voltam (1943-1952)

tét. Többségünk először találkozott tanítási órán tanárnővel, ami egy ideig a csodálkozás erejével hatott ránk, de a számtan- mértan feladatok megoldásához kívánatos figyelem, gondolkodás néhány hét után természetessé tette az ő jelenlétét.

Közel hét évtized távlatából kissé bizonytalanul, de úgy emlékszem, hogy rajztanárunk a pápai születésű Bíró Károly tanár úr, festőművész volt, az éneket Szekeres Lajos tanár úr, a testnevelést Markó József tanár úr tanította.

(Bíró Károly életútjáról a Veszprém Megyei Életrajzi Lexikon 80. oldalán olvasható az ő sokoldalúságát tartalmazó szócikk. Markó Józsefről a Pápai Pedagógus Lexikon emlékezik meg.)

Az 1943/44-es tanév I/A osztályának pontos létszámára nem emlékszem. Sokan voltunk. A többség bejáró diák volt. Abban az időben csak vasúton - vonaton - lehettünk bejáró diákok: Pápa-Celldömölk, Pápa- Csoma, Pápa-Győr, Pápa-Tatabánya vasútvonalakon. (Én a Celldömölk-Pápa vasútvonal Vinár állomásán szálltam minden reggel vonatra.)

A diákok napirendjében az utazás meghatározó és időigényes feladat volt. Reggel % 6-kor volt az ébresztő, majd az általános felkészülés után közel 2 km gyaloglás következett a vasútállomásig a !/-> 7-kor induló vonat indulásáig. A vonaton volt diákkocsi, amelyben egy idő után mindenkinek törzshelye lett, ahol baráti körében tölthette el az utazás 35^40 percét. A pápai vasútállomásról újabb gyaloglás következett az Esterházy úton, a Ligeten keresztül a Fő térre és a Kossuth utcán végighaladva jutottunk el a Zimmermann utcába. Kb. 2,5-3 km. Ugyanígy történt minden a hazautazáskor: naponta közel 10 km gyaloglás, 30 km utazás vonattal. Lehetett a különböző évszakokban bármilyen nagy vihar - eső, havazás -, a bejáró diákok, kötelezettségüket teljesítve minden reggel ott ültek az iskolapadban és várták az órarend szerint következő tanórát, tanárukat.

Az első polgárista tanévben a tanulással párhuzamosan ismerkedtünk meg diákvárosunk - Pápa - építészeti értékeivel, történelmi emlékhelyeivel, templomaival, iskoláival.

Természetesen érdeklődéssel, vágyakozva nézegettük a Kossuth utca üzleteinek a kirakatait. Több kereskedést szatócsboltos szüleim kérésére kerestem fel, akik a fogyóban lévő áruk megrendelését küldték velem. Esetenként a kisebb csomagokat a tanítás után hazavittem. A becsomagolt árukat nem kellett ellenőriznem, mindig minden hiánytalanul a számlával együtt hazakerült. A bizalomnak, a tisztességnek akkor nagy volt becsülete. A csomag mindig tartalmazott egy- egy kisebb értékű, nekem szánt ajándékot. Ez sem lehetett véletlen.

Az 1943/44-es tanévet az osztályunk többsége az egyéni képességektől, szorgalomtól függően becsülettel teljesítette. Visz- szafogott büszkeség élt bennünk, hogy mi is pápai diákok lehettünk. Ez még akkor is igaz, ha a polgári iskola „rangját” tekintve, a közvélemény egy kisebb része a Református Kollégium, vagy a Bencés Gimnázium első négy osztályával nem tartotta azonos értékűnek. A diákok között az említett minősítés soha nem volt beszédtéma. Mindegyik iskolatípusnak megvolt a maga előnye és hátránya. Ha egy gimnazista, tanító akart lenni, csak különbözeti vizsgával juthatott el céljához. Ha egy polgárista, ötödikes gimnazista szeretett volna lenni, neki is különbözeti vizsgát kellett tenni. A középiskolai átjárhatóságnak abban az időben is voltak korlátái. A vázolt tudatban éltük meg diákéveink mindennapjait. Azért tartottam fontosnak megemlíteni az iskolák átjárásának korabeli nehézségeit, mert diáktársaim - magam is - sokféleképpen tervezgettük a jövőt.

Az 1943/44-es tanév „csonka tanév” volt, mivel a II. világháború olyan szakaszba jutott, amikor már mi 12-13 éves diákok is tudtuk, hogy Magyarország egy vesztes háború végéhez közelít. 1944. március 19-én a németek megszállták hazánkat. 1944 tavaszán 10 órától várható volt naponta a légiriadó és akkor az iskola diákjai előre kidolgozott rendben vonultunk az óvóhelyre. Az épület pincéje volt a tornaterem, egyben az óvóhely is. Az óvóhelyen töltött idő alatt elmaradt tanítási órákat nem emlékszem, hogy más időpontban pótoltuk volna.

A bizonytalanná vált tanítási feltételek miatt az 1943/44-es tanévet tanévzáró ün719