Lapok Pápa Történetéből, 2010
2010 / Különszám - Huszár János: A Pápai Leventeotthon története
ban kötelezően sport- és katonai kiképzésben részesítették. Ennek a helye a Tókertben a Bakony-ér patak mellett található sportpálya és a levente lőtér volt. Télen és esős, viharos időben a kiképzésre napról napra a Leventeotthon nagytermében került sor.5 A húszas években nem volt könnyű a leventefoglalkozásokat meghonosítani. Szokatlannak bizonyult ez nemcsak a fiatalok, hanem az őket foglalkoztató iparosok és szülők számára is. Nem volt könnyű feladat az oktatók kiválasztása sem. Az első években általában olyan férfiak vállalkoztak szerény tiszteletdíj fejében erre, akik a honvédségnél legalább tisztesi rendfokozatot értek el. Ők magukkal hozták azt a nyers modort, mely a katonaságnál akkoriban megszokott volt. A foglalkozások tárgyát többségében rendgyakorlatok képezték, s ez unalmasnak bizonyult a fiatalok számára. Miután a hiányzás rendszeresnek bizonyult, a mulasztókat a rendőrök előállították, s egy-egy napra a huszárlaktanya fogdájába zárták.6 Javult a helyzet, mikor több tartalékos tisztet és pedagógust vontak be a kiképzésbe, akik érdekes katonai tárgyú előadásokkal, sportversengésekkel, daltanulással változatosabbá tették a foglalkozásokat. Később egyre gyakrabban rendeztek kulturális megmozdulásokat, színdarabokat a leventeegyesület vezetői. Különösen ked- veltnek bizonyultak a karácsonyfa ünnepélyek. Ezeken a szegényebb fiatalokat meg is ajándékozták.7 Az első időszakban a középiskolákban csak egy óra levente-foglalkozás volt kötelező, miután ott a tantervben két tornaóra szerepelt. Ezt az egy órát, melyre az iskola keretében került sor találóan bakatomának nevezték el a fiúk. A levente-foglalkozásokon a katonas^pkához hasonló leventesapka viselése kötelező volt, de a középiskolákban ilyen alkalmakkor is elfogadták a diáksapkát. Pápán a leventemozgalomban 5 Huszár László pápai lakos szóbeli közlése. 6 A szerző személyes tapasztalata. 7 Klement Rudolf nyugdíjas emlékezése, Pápa, Wesselényi u. 3. lányok soha nem szerepeltek. Ilyenre alkalomszerűen csak a fővárosban került sor.8 A harmincas évek második felében sokat javult a leventefoglalkozások színvonala. A rendelkezésekben egyre többet hangsúlyozzák, hogy a fiatalabb leventéknél a sportra kell nagy hangsúlyt fektetni. Ennek megfelelően három korcsoportra osztották a fiatalokat. Az első korcsoportba a 13—14— 15 évesek tartoztak, a másodikba a 16—17— 18 évesek, a harmadikba a 19-20-21 évesek. Az első két korcsoportba tartozók kiképzésében a rendelkezések szerint a sportnak kellett dominálnia, míg a harmadik korcsoportba tartozók döntően katonai előképzést kaptak. Ebben a korban erősen megszaporodott a versenyek, vetélkedők száma, s a rendezvényeken nagy szerepet kapott a pápai leventezenekar, melynek a vezetője Bircher József fiatal kőfaragómester lett, aki ezt a munkát nagy odaadással végezte. A zenekar próbáira természetesen a leventeotthon nagytermében került sor. Ők szolgáltatták különben a zenét az iskolai tomaünnepélyeken történő felvonulásnál is. A fúvószenét akkoriban nagyon kedvelték a pápaiak, nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek is. A Perutz-sportpályán időnként levente rendezvényekre is sor került. Itt a műsorszámok többségét a középiskolák adták, de itt mutatkoztak be a rendgyakorlatokban és menetelésben győztes és a puskafogásokban első helyezést elért leventeszakaszok is. Ezeken kívül a legnagyobb sikert az atlétikai számok és tomabemutatók aratták.9 A harmincas évek második felében egyre többet vett át a leventemozgalom a cserkészettől, s ez üdítőleg hatott a munkára. A foglalkozásokon mind nagyobb szerepet kaptak az ügyes, tevékeny, tehetséges leventék. Közülük kerültek ki az iíjúvezetők, akiket háromhetes nyári táborokban képeztek ki. Ide önkéntesen lehetett jelentkezni. Az iíjúvezetők számára lehetőség kínálkozott előmenetelre is. Számukra a rendfokozatok a következők voltak: rajparancsnokhelyettes, rajparancsnok, szakaszparancs8 Id. Almássy Ernő nyugdíjas szóbeli közlése. 9 Szalai Antal helytörténész szóbeli közlése. 770
