Lapok Pápa Történetéből, 2010
2010 / 6. szám - Mezei Zsolt: A pápai ferences templom és kolostor
A ferences pasztoráció virágkora: a XVIII. század A ferencesek tevékenységének igazi virágkora a XVIII. század. Mint a protestánsok között végzett térítések legtevékenyebb munkásai, ebben a korszakban igazi pasz- torációs központtá alakították kolostorukat és templomukat. Templomuk látogatottságát előmozdította az is, hogy a kegyurak közbejöttével a Szentszék búcsúkat engedélyezett azok számára, akik azt meglátogatták és a megfelelő feltételeket teljesítették. így például XI. Kelemen pápa 1712-ben hétévi búcsút engedélyezett azok számára, akik a templomot Kisboldogasszony napján meglátogatták és meggyóntak, megáldoztak. Ugyanez év szeptember 1-jével a Szentszék tizenkét alkalomra szóló, hétévi teljes búcsút rendelt a pápai ferences templom oltáraihoz. Teljes búcsúval összekötött kiváltságos oltárrá (altare privilegiatum) nyilvánította a Szent Mihály-kápolna oltárát Halottak Napjára, ennek nyolcadára és minden hét hétfőjére. Ezek a lehetőségek a vallásos életmód, a hit elmélyítését segítették — a 18. század embere ugyanis még komolyan vette vallásosságát, buzgósága és jámborsága természetes volt. Népszerűségük annak ellenére növekedett, hogy a ferencesek viszonylag keveset prédikálhattak nyilvános istentiszteleten. Ennek az volt az oka, hogy a plébános nehezményezte, hogy a főtemplomba viszonylag kevesen jártak. A herceg- prímás rendelete folytán a ferencesek nem prédikálhattak karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor, Űrnapján, Nagyboldogasszony ünnepén (augusztus 15.), a plébániatemplom fölszentelésének és védőszentjének ünnepén. Ugyanakkor a ferencesek voltak azok, akik két nyelven is tartottak szentbeszédeket, mivel a XVIII. század első harmadában — a Pápán letelepedett várkatonaság és a beköltöző német kereskedők miatt — jelentősen megváltoztak a városi lakosság nyelvi arányai. Az 1711. évi pestisjárvány jelentős pusztítást végzett az őslakosság körében, ez is a nyelvi arányok megváltozásához vezetett. 1730 körül a barátok már magyarul és németül is prédikálnak, külön magyar és német hitszónokát tartanak. A magyar prédikációk ideje: minden újhold-vasámap délelőtt 9 óra. Nagyböjtben minden pénteken, nagypénteken délután 3 órakor pedig ünnepi szentbeszéd volt. Német nyelvű prédikációt tartottak minden újhold-vasámapot követő vasárnapon, az énekes mise után. Nagyböjtben vasárnapokon a litánia és a kompletórium után, nagypénteken ebéd előtt hallhattak német hitszónoklatot. Magyarul prédikáltak még a Ferences Rend ünnepein: Szent Ferenc, Szent Antal emléknapján, a porcinkulai búcsúkor és a keresztjáró napok másodikán.31 Különlegesen kitüntették magukat a pápai ferencesek a nagy járványok idején. A XVIII. században sokszor pusztított a „fekete halál”, a pestis. 1711-ben hivatásuk teljesítése — betegek ápolása, gyóntatása — közben meghaltak: október 26-án P. Benedek Ferenc gvardián (a rendház főnöke, elöljárója), november 14-én P. Koch György német szónok, november 27-én Lanciára Dániel klerikus. 1713. február 12-én P. Madocsány Imre, december 7-én Németh Péter laikustestvér. Jellemző és a helytörténeti irodalomban mindmáig ismeretlen epizód a pápai ferencesek történetéből az a csodás gyógyulás, amely 1715 körül történt a Szent Antal-oltár előtt. Szerencsére P. Takács Ince és Pfeiffer János müve — a házkrónika nyomán — megőrizte számunkra az eset leírását:32 „Csodálatos az Isten az ő szentjeiben és szent minden művében. A páduai Szent Antal [ereklyéiJ átvitelének /translatio/ napján amikor is egy lovas katona a Cseherni ispán Honofjér-csapatából, akit Veinberger Mihálynak hívtak, aki ha nem tévedek a Kismarton környéki Millichott34 faluban született, melyben a templom is Szent Antal tiszteletére van szentelve, a katona ezen szent közbenjárására visszanyerte korábbi egészségét. Az esetet pedig 763
