Lapok Pápa Történetéből, 2010
2010 / 6. szám - Mezei Zsolt: A pápai ferences templom és kolostor
Négy mellékoltár van a templomban, egyszerű, ám nemes barokk stílusúak. Az oltárképeket előreugró oszlopok karolják át, az oszlopok mellett egy-egy szent faragott és aranyozott szobra áll, eredeti alkotások, valószínűleg a templommal egykorúak. Balról a Szent Ferenc-oltár áll, a szent egykorú művészi oltárképével. Jobb oldalon látható a Szent Antal-oltár, a szent képével. A Szent Ferenc-oltár után a baloldalon a figurális díszekben gazdag szószék következik, majd a Jézus Szívé- oltár, kevésbé értékes oltárképpel. Vele szemben a jobb oldalon van a Szent József- oltár, a szent egykorú remek oltárképével. A hajó orgonakarzat alatti, jobb oldali részén áll a falat beborító tölgyfa burkolat és imazsámoly. Mindkettőt Závory Zoltán tervezte neobarokk stílusban. Egy felől Szent Paszkál látomása az Oltáriszent- ségről, a másik oldalon pedig három szobor: Szent Antal, Szent Teréz és a Magyarok Nagyasszonya. A templom eddigi történetének legnagyobb átalakítása és felújítása 1940. április 30-án kezdődött és két esztendeig tartott. Kicserélték a padokat, a nem eredeti (nem XV11-XVIII. századi) szobrokat, oltárdíszeket, újrafestették a mennyezet- freskókat és új márványborítást kaptak a falak. Dr. Simon György veszprémi nagyprépost, pápai prelátus 1942. augusztus 2- án szentelte fel az újjászületett épületet. Az átalakítás koncepcióját Závory Zoltán festőművész dolgozta ki, ő volt az építkezés világi irányítója, míg a ferencesek részéről P. Markó Marcell házfőnök szervezte a munkákat. Závory Zoltán munkatársai voltak: Bíró-testvérek (festőművészek), Raff János (aranyozó), Keppel József (kőfaragó), Bircher József (kőfaragó-segéd). Kellár Ödön (vaslakatos), Schneller Ede és Hiebl József (faszobrászok), Kovács József (asztalos), Horváth József (építőmester). A templom barokk freskóit helyi mesteremberek, Závory Zoltán festőművész és a Bíró-testvérek készítették 1940 őszén. A szentély freskóján Szent Ferenc kérésére Szűz Mária könyörög Jézushoz a Porciunkula templomi búcsúért. A központi képet négy ferences rendi szent arcképe veszi körül: Szent Bonaventúra, Sziénai Szent Bernardin, Bayloni Szent Paszkál és Porto Maurizió-i Szent Lénárd. A templomhajó freskója két részből áll. Alsó részének központi alakja Szűz Mária, aki a Jelenések könyvében leírtak szerint jelenik meg: a puttók tartotta felhőn álló, fehér ruhát és arany bélésű azúrkék köpenyt viselő asszonyalak bal lába alatt a Hold, feje körül tizenkét csillagból álló korona, szemével a Szentháromságra tekint. A kép alján a XIII. században élt ír ferencest, Duns Scot üst látjuk, amint Domonkos-rendi szerzetesekkel vitatkozik a szeplőtelen fogantatás tanáról, miközben egy angyal fehér liliomokat nyújt felé. A felette lebegő angyalok kezében levő szalagon Duns Scotus híres mondását olvashatjuk: Potuit, decuit, ergo fecit, vagyis: Isten megtehette, illendő volt, hogy megtegye, tehát megtette, tudniillik hogy Mária szüzességének sérelme nélkül hozza világra Jézust. A kép másik oldalán - Mária mellett — az angyalok az Ordinis seraphici patrona (a ferences rend patrónája) feliratot tartják. A KOLOSTORÉPÜLET két részből áll. A négyzetes alaprajzú, kvadratúrás főépület a Barát utcára néz. Ezt a szárnyat 1678-80- ban a templommal együtt építtette az Eszterházy-Thököly házaspár. A zárdába festői hatású, az olasz barokk stílussal rokon kapu vezetett. Félköríves hajlása fölött egykor az Eszterházy- és Thököly- családok egyesített címere volt látható. A kapuoromzat hangsúlyos architektúrával tagozott, melynek süllyesztett fülkéjében a Máriacelli Szüzanya szobra állt. (A fülkét befalazták, a szobor a kolostorban ma is megvan). A belső porta mennyezetén Szent Ferenc stigmatizációját festette meg az egykori művész, amely alatt ott ékeskedett a felirat: Retribuere dignare domine OMNIBUS NOBIS BONA FACIENTIBUS PROPTER NOMEN TUUM VITAM AETERNAM. Azaz: Urunk, méltóztassál megadni nekünk, jóakaratúaknak az örök 756
